Kurama hozzájuk vitte Sesshát.A lány nem értette az egészet.Már az ajtóban voltak,de Sessha nem akart bemenni,elhúzta a kezét.
-Mi a baj?-kérdezte Kurama.
-Én inkább visszamennék Genkaihoz.-felelte a lány.
-De hát miért?-kérdezte a fiú.
-Csak szeretnék elmenni.-próbált kitértni Sessha a válasz elől.
-Én ezt nem értem.Azt mondtad,hogy velem akarsz lenni,most meg megint el akarsz menni.
-Szeretnék is....de szükségem van egy kis magányra.-suttogta lehajtott fejjel Sessha.
-Könnyebben megérteném,ha elmondanád,mi a baj.-mondta Kurama.
Sessha nem bírta tovább,és előtörtek a könnyei.
-Megöltem egy ártatlant,és majdnem megcsaltalak téged.-zokogta.
Kurama átölelte,majd félkézzel kinyitotta az ajtót,és ölbe vette Sesshát.
-De...-próbált Sessha ellenkezni,de Kurama egy lágy csókkal elhallgatatta.
-Akármi is történt megbeszéljük.Nem engedlek el.Eleget voltál távol tőlem.-mondta,és felvitte az emeletre Sesshát.
A házban csend honolt.Kurama óvatosan bevitte Sesshát a szobájába,és halkan becsukta az ajtót.A lány még mindíg sírdogált.Leült az ágyra,de amikor Kurama mellé ült,elhúzódott.A fiú nem szólt,várta,hogy Sessha megnyugodjon.Pár perc múlva,a lány már csak szipogott.
-Ma este egy ártatlan vérét ittam.Megöltem Tatsut.Feltéptem a testét,és átharaptam a torkát.Hallottam,ahogy eltörik a gerince.És élveztem.-újra rázta a zokogás.-Aztán képes lettem volna lefeküdni Hieiel!Egy szörnyeteg lettem!!
Kurama,Sessha minden ellenkezése ellenére magához ölelte.Felemelte a fejét,hogy a szemébe nézhessen.
-Aki mindezt csinálta,az nem te voltál,hanem Belle Morte.-mondta.-Akivé miattam váltál.Az én hibám,ami történt.Ha ellen tudtam volna állni Tesaminak,akkor mindez nem történik meg.
Sessha kibontakozott az ölelésből.-Erre ne is gondolj.Az egyesülés akkor is megtörtént volna,ha Tesami nem szór rád bűbájt.Nem bíztam eléggé magamban,és ez lett az eredménye.De az Őrzőkre szükség volt.
Kurama meglepetten nézett szerelmére.-Te feláldoztad magad,hogy legyőzzük a Híveket?
-Igen.Vállaltam,hogy szörnnyé válok,ha ezzel segítehetek.-mondta és az ablkahoz sétált.
Kurama mögé lépett,és úgy ölelte,mintha minden percben elveszíthetné.Aztán maga felé fordította a lányt.
-Kérlek ne tedd ezt mégegyeszer.-suttogta.-Már kettőnkre is gondolnod kell.Én már nem lennék képes nélküled élni.
Sessha szerelme szemébe nézett,és meglepetten vette észre,hogy a fiú gyönyörű zöld szemei könnyesek.
-Igazad van.-mondta,és megcsókolta Kuramát.A fiú szorosan tartotta a karjaiban.
-Nagyon szeretlek.-mondta Kurama.
-Én is nagyon szeretlek.-felelte Sessha,és hagyta,hogy kedvese ölbevegye,majd az ágyra fektesse.Mikor Kurama is melléfeküdt,Sessha szorosan hozzábújt.
Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek.Sessha már régen érezte magát ennyire nyugodtnak.Mosolyogva nézte,ahogy Kurama mélyen alszik mellette.Egy kedves puszival ébresztette fel.A fiú nagyot nyújtózkodott,és magához szorította szerelmét.
-Annyira jó veled ébredni.Szeretném ha minden reggel ilyen lenne.-mondta.
-Talán ha vége ennek az egésznek,minden reggel ilyen lesz.-felelte a lány
Kurama felült.-Még mindíg nem bízol,hogy sikerül?
Sessha sóhjtott.-Van egy olyan érzésem,hogy valami sokkal sötétebb áll ennek az egésznek a hátterében.És ez megrémít.
Kurama visszabújt szerelméhez,és lágyan a karjaiba vonta.-Nem lesz semmi baj,-nyugtatgatta.
Sessha hálásan nézett kedvesére.Az idilli pillanatott egy halk,de annál határozottabb hang szakította.történetesen Sessha gyomorkorgása.
-Gyere,menjünk reggelizni.-nevetett Kurama.
-De....-nézett Sessha zavartan Sessha.
Kurama megcsókolta.-Most nem fogadok el kifogást.Bemutatlak a családomnak.Azt akarom,hogy ismerjék meg azt a lányt,aki elrabolta a szívem.
Sessha meghatottan ölelte meg a fiút.
-De nem vagyok épp szalonképes ruhában.-mondta,és elengedte szerelmét,majd végignézett magán.Még mindíg Rendjének ruháját viselte.
-Megoldható.-felelte a fiú,és körülnézett a szekrényében.Rövid tanakodás után kivett egy fekete pólót,és egy melegítőnadrágot,és mosolyogva nyújtotta Sesshának.
A lány szó nélkül elvonult a fürdőszobába,és két perc alatt átöltözött.Gyönyörű haját kiengdve hagyta.Mikor visszament a szobába,Kurama megölelte és szenvedélyesen megcsókolta.Hosszú percekig kényeztették egymás ajkait.
-Ezt most miért kaptam?
-Mert hihetetlenül boldoggá teszel.-felelte a fiú mosolyogva.
-Te is engem.
Már a lépcsőn igyekeztek lefelé a konya irányába,mikor Sessha halkan megszólalt.
-Biztos,hogy ezt akarod?
Kurama hátrafordult.-Igen.Szeretném ha az életed részei lennénk.
A lány bólintott,és hagyta,hogy Kurama kézenfogva az étkezőbe kísérje.A kis család már javában reggelizett,mikor beléptek.
-Jó reggelt!-köszönt Suichi.
-Jó reggelt fiam.-felelte mosolyogva az anyukája.
Sessha amennyire csak lehetett szerelme háta mögé bújt.
-Szeretnék bemutatni valakit.-mondta Suichi,és gyengéd erőszakkal elkotorta a remegő Sesshát a háta mögül.-Ő Sessha LaFointan.
-Jó reggelt.-mondta halkan a lány.
Suichi anyukája mosolygva kezet nyújtott Sesshának.A lány félénken viszonozta a gesztust.
-Shiori Minamino vagyok.Örülök,hogy megismerhetlek.Gyere egyél velünk.
-Köszönöm.-mondta Sessha és leült.
A reggeli kellemes hangulatban telt.Shiori,Sessha minden mozdulatát figyelemmel kísérte.Azt is észrevette,hogy fia milyen szerelmes tekintettel nézte a lányt.
-Gyere megmutatom a bátyám kertjét.-pattant fel,a kis Suichi és kézenfogta Sesshát,és kirángatta a konyhából.Kurama mostohaapja követte őket,így anya és fia egyedül maradt.
-Miért nem meséltél eddig Sessháról.-kérdezte Shiori.
-Ne haragudj,anya,de néhány hete nagyon összevesztünk,és csak tegnap sikerült kiengesztelnem.
-Nagyon kedves lány.Szereted őt,fiam?
Kurama elpirult.-Igen,anya.Nagyon szeretem.
Shiori megsimogatta a fia arcát.-Annyira örülök,hogy végre szerelmesnek látlak.Mesélj nekem Sessháról.Ő nem japán,ugye?
-Nem.Franciaországból származik.
-És a szülei?Róluk tudsz valamit.-kérdezte aggódva Shiori.
Kurama megölelte az anyukáját.-Ne aggódj,a szülei jó emberek.Néhány napig itt vannak.
-Mennyire komoly a dolog?
Kurama egyre jobban elpirult.-Nagyon komoly.El sem tudom mondani,mennyire szeretem.Vele akarok lenni mindíg.
Shiori könnyes szemmel nézett a fiára.
Sessha pont halotta a beszélgetés végét,és boldogan lépett be.
-Sessha, találkozni szeretnék a szüleiddel,ha lehet.-mondta a lánynak Shoiri.
Sessha mosolygott.-Anyukám bizotan nagyon szívesen találkozik önnel.
Kurama szerelméhez lépett,és egy lágy csókott adott neki.-Anya imád téged,és én is.-súgta a fülébe.
Sessha mosolyogva bújt a fiúhoz,és talán soha nem érezte magát ennyire boldognak.