Két nappal később Genkainál gyülekezett a kis csapat.volt mit megbeszélniük.A Híveknek ugyanis nyomuk veszett.Az Őrzők tűvé tették utánuk az egész várost,meg annak környéként,teljesen eredménytelenül.Mivel Hiei is jelen volt,Sessha nem hagyta,hogy Kurama megölelje,így a fiúnak meg kellett elégednie azzal,hogy szerelme kezét foghatta.
-Sessha te mostanában sokat jártál egyedül,észrevettél valamit?-kérdezte Lord Byron a lányát.
A lány mélyet sóhajtott.-Nem vettem észre semmi fontosat,de..-de nem tudta befejezni a mondatot,mert érzékei jeleztek.Felpattant és az udvarra sietett.A többiek persze mentek utána.Mikor meglátták az érkezőt,Hiei azonnal a kardjához nyúlt,Kurama kezében pedig megjelent a rózsaostor.Tesami hátrább lépett,mikor meglátta a két fiút.
-Mit akarsz itt?-kérdezte Sessha hidegen.
A Fekete Mágus fél térdre ereszkedett Sessha előtt.
-Halahatatlan Istennő,azért jöttem,hogy felajánljam az életem.Tégy velem bármit,belátásod szerint.
A lány megleődőtt.-Miből gondolod,hogy szükségem van rád??

-Én tudom,hogy hol rejtőzködnek a Hívek,hiszen hozzájuk tartozom.-felelte Tesami.

-És elárulnád őket?-kérdezte Hiei,és a Mágus mögé lépett,kardjának pengéjét a Fekete nyakára tette.

Tesami megijedt,de gyorsan összeszedte magát.-Igen.El akarom nyerni az Istennő bocsánatát.De ha nem fogadja el az életem,akkor magam vetek véget neki.

Sessha méltóságteljesen a lányhoz lépett,majd körüljárta.Érzékeivel körülölelte Tesamit,aki felemelte fejét,és lehunyt szemmel hagyta,hogy a Halhatatlan Istennő átvizsgálja az elméjét.A többiek tátott szájjal nézték a jelenetet,míg Sessha szülei elégedetten figyelték a gyermeküket.Lady Unselie megérezte Kurama aggódását.

"Sessha tudja mit csinál,nyugodj meg"-küldött a fiúnak telepatikus üzenetet.

"De nem bízhatunk Tesamiban!"-felelte Kurama.

"Élete a Halhatatlan Istennő kezében van.Majd ő dönt."

Kurama nem nyugodott meg a választól.Sessha is megérezte szerelme félelmét.Kezével felemelte Tesami fejét.

-Kapsz egy esélyt.Egyetlen egyet,de ha megpróbálsz átverni,Tatsu után küldelek.És te jobban fogsz szenvedni.-mondta kemény hangon.-Elengedheted.-mondta Hieinek.

A démon eltette a kardját,de fél szeme Tesamin volt.A lány meghajolt.

-A tiéd vagyok Halhatatlan Istennő.

-Gyere be,és mondd el,mit tudsz.-mondta Genkai.

Amikor már mindenki bennt volt a házba,mindannyian Tesamira figyeltek.

-A Hívek valami nagy dologra készülnek.-kezdte a lány.

-Ha nem mondod magunktól soha nem jöttünk volna rá.-jegyezte meg cinikusan Hiei.

Sessha a fiú karjára tette a kezét.-Hagyd,hogy végigmondja.-mondta kedvesen.Mindenki őszinte meglepődésére a tűzdémon nyugton maradt.

-Folytasd!-utasította Sessha a Feketét.

Tesami bólintott,majd folytatta.-Pontosan nem tudom,hogy mire,de három napja Genevra Japánba hozatta a Kárhozottak Könyvét.

-Hogy mit???-emelte fel Lord Byron a hangját.-Az Hívek legszentebb könyve.Benne van az összes sötét varázslatuk.Vajon mit akarhat vele?

-Jó kérdés-felelte Sessha.-Tudod,hogy hol bújkálnak?

Tesami megrázta a fejét.-Nem mehetsz oda!!!

-És mégis miért nem??-csattant fel Sessha.

-Ha odamész meghalsz!!-Tesami szeme könnyektől csillogott.-Meg fognak ölni!!Genevra az erőd,de legfőképp a véredet akarja!!

-Ponotsan úgy,ahogy én az övét!-felelte Sessha.-Reggelig kapsz gondolkodási időt!Vagy elmondod magadtól,hogy rejtőznek,vagy kiverem belőled.Választhatsz!

A Kék Mágus magára hagyta a döbbent társaságot.Hiei utána ment,de amikor Kurama is követni akarta,Lady Unselie megállította.

-Hagy őket!Van mit megbeszélniük.-mondta.

Kurama bólintott,és a szobájába ment.Lassan mindenki nyugovóra tért,három ember kívételével.Sessha és Hiei a kertben,míg Kurama a házban volt.A rókadémont mardosta a féltékenység.Nagyon félt,hogy elveszíti Sesshát.De nem mozdult,pedig legszívesebben a páros után ment volna.

Sessha az erdőbe sétált.Egy tisztásra érve megfordult.

-Ugye nem akarsz odamenni?-kérdezte az őt épp utólérő tűzdémon.

-Miért van,jobb ötleted?-kérdezte a lány.

-Egyenlőre nincs,de már rajta vagyok az ügyön.-mondta Hiei félmosollyal az arcán.

Sessha arca elkomorult.-Hiei bocsáss meg.

-Miért kellene megbocsátanom?-nézett "értelmesen" a démon.

-A múltkoriért,ott a tetőn.-felelte halkan a lány.

Hiei odament Sesshához,és megsimította a lány arcát.-Mit kell megbocsátanom?Azt,hogy a szívedre hallgattál?

-De..megbántottalak.-szipogta Sessha.

-Nem bátottál meg.Mindíg is tudtam,hogy Kuramát szereted.Elmondok neked valamit.Azon a napon amikor megérkeztél,Kurama felajánlotta,hogy vigyáz Yukinára,és én menjek ki eléd a többiekkel.Én nemet mondtam,mert a húgom mellett akartam lenni.Most már nagyon bánom.

-De miért?-kérdezte Sessha.

-Azért te kis butus,mert akkor velem találkozol előszőr,és nem Kuramával.Akkor talán minden másként alakul,és most én tarthatnálak éjjelente a karjaimban,és az én csókjaimtól égne a tested.

Sessha nem tudta,mit is mondhatna,így inkább lehajtotta a fejét.

-Egy valamit viszont szeretnék tudni.-mondta Hiei.

-Mit?-nézett kérdőn Sessha.

-Ha akkor Kurama nem jött volna utánunk,velem töltötted volna az éjszakát?Az enyém lettél volna?

-Biztos,hogy tudni akarod a választ?-kérdezte remegő hangon Sessha.

-Igen.Tudnom kell.-felelte halka Hiei.

Sessha belenézett a karmazsinvörös szemekbe.-A tiéd lettem volna.

Hiei nem szólt semmit,csak megcsókolta Sesshát.Ám ekkor valami erő eltaszította a lánytól.

-Ejnye!Hát ennyit ér a Halhatatlan Istennő hűsége?A szépséges rókadémon helyett egy imiko érinti a halhatalan ajkaidat?-hallatszott mögöttük egy gúnyos hang.A tulajdonosa egy gyönyörű nő volt,derékig érő szőke hajjal,fekete testhez simuló ruhában,ami látni engedte bájait.

-Semmi közöd hozzá!-vágott vissza Sessha,és kék fény ölelte körül a kezeit.

-Nagyon is sok közöm van hozzá!-felelte Genevra,és egy fekete burkot vont Sessha köré,aki fájdalmasan felkiáltott.

-Velem jössz!-hallotta a Mágus hangját a lány,majd elsötétült előtte minden.

Mire a többiek kiértek a házból,már csak az eszméletlenül fekvő Hiei-t találták a tisztáson.Csak lassanként tért magához.

-Sessha..-nyögte.

-Hol van?-kérdezte Kurama aggódva.

-Elvitte...Genevra elvitte.-felelte a tűzdémon,és nehezen,de sikerült felülnie.



Mikor Sessha magához tért egy pincében találta magát a falhoz láncolva.Megpróbált kiszabadulni,de a bilincsek túl szorosak voltak,és blokkolták az erejét.

-Hiába is próbálkozol,innen nem szabadulhatsz ki.-nevetett hidegen Genevra.

-Mit akarsz tőlem?-kérdezte Sessha.

-Az életed,és a hatalmadat.-felelte a nő.

-Soha nem fogod megkapni a erőmet!

-Ó valóban?Én ezt kicsit másképp látom.-felelte a nő és intett,mire a sötétből egy alak lépett elő.

Sessha azemei elkerekedtek a rémülettől.-Ez egy...??

-Igen.-felelte Genevra.-Bemutatom Akiot,a Thressálok utólsó tagját,a kínzások mesterét.Majd ő jobb belátásra térít.

A fiatal fehérbőrű férfi gonoszan elmosolyodott.-Örülök,hogy találkoztunk Halhatatlan Istennő.Régen várok erre a percre.

A kezében lévő energia ostort meglendítve teljes erőből megütötte Sesshát,aki az első ütéseket hng nélkül tűrte,majd mikor már alig takarta valami ruha a testét és az energianyaláb a csupasz bőrét érintette felsikoltott.Újra és újra.



Messze tőle Kurama hallotta,és érezte kedvese fájdalmát.

-Mi történik velünk?-nézett a fiú fájdalmasan Lady Unselie-re.A Kék Hölgy a könnyeivel küszködött.

-A szerelmetek annyira erős,hogy képes vagy megérezni azt ami történik vele.

Kurama térdre esett,ahogy halotta a fejében egyetlen szerelme gyötrődését.A könnyei halkan koppantak a padlón.

-Sessha...-suttogta.