Több óra kínzás után Sessha már az ájulás szélén volt.A ruhája cafatokban lógott,karcsú testére pedig rászáradt a vér.A két oldalán egy-egy mély seb volt,amit az energiaostor okozott.A többi sérülése a véget nem érő ütésekből,és rúgásokból származott.Már egy órája,hogy Akio magára hagyta,de tudta,hogy ez nem jelenti szenvedései végét.Már képtelen volt a lábain állni,így amennyire a csuklóját szorító bilincsek engedték,a földre rogyott.Az oldalán lévő seb szétnyílt,és újra vérezni kezdett,de már nem érdekelte.Csak az tartotta életben,hogy érezte Kurama közelségét.Az okát nem értette,de olyan volt,mintha csak vékony falak válaszották volna el őket egymástól.

Kurama teljesen kikészült.A Sesshát ért összes ütést érezte,és a tehetetlen düh felémésztette.Lady Unselie próbálta megnyugtatni.Külön szobába vitte a fiút.
-Koncentrálj!Ha érzed a fájdalmát,meg tudod találni.
Kurama próbált megnyugodni,de csak nagyon lassan sikerült.Érezte,hogy Sessha egyedül van,de súlyos sebei vannak.És,hogy nagyon fél.Ahogy egyre inkább ráhangolódott kedvesére,hideget érzett.Nyirkos hideget.

Sessha nem értette miért,de körülnézett pontosan hol is lehet.Ablakot nem látott sehol,csak kövekből épült falat.A padlót patkányok tetemei fedték,meg némi koszos szalma."Mint a középkorban"-gondolta fintorogva.
Egy kicsit jobban érezte magát,mikor végignézett magán rájött az okára.A sebei kezdtek gyógyulni.fogalma sem volt,hogy mitől,mindenesetre örült neki.Az erejét képtelen volt használni,így a menekülés lehetetlennek tűnt.Lehunyta a szemét,és próbálta azérzékeit használni.Fájdalmas lüktetést érzett a fejében.
"Ezek szerint ezek a vackok a mentális képességeimet is korlátozzák!!"-dühöngött.
minden fájdalom ellenére újra szbadjára engedte különleges érzékelőit.Csöndet érzett,mély csendet.Azt a fajtát,ami az ember csontjáig hatol,és megremegteti a szívét.Ami nem ígér mást,csak félelmet.Az eddigi félhomály,most mélyülni kezdett.Percek alatt már alig látott.Feketeség ölelte körül,mintha élő lenne a sötét.Mert élt is.A felismerés jeges félelmet szült Sessha lelkében.Most valóban félt.Átjárta a sejtjeit,és remegni kezdett.Érezte,tudta,hogy valami közeledik.Valami ami ellen egész életében küzdött.Most felé tart,és őt akarja.A percek egy örökkévalóságnak tűntek.Majd lépéseket hallott,és kinyílt cellájának az ajtaja.Genevra lépett be,mögötte egy csukját viselő alak.
-Halhatalan Istennő,látom jobban vagy.-mondta gúnytól fröcsögö hanggal.
Sessha nem szólt semmit,csak megvetően a nő elé köpött.Erre Genevra pofon verte.Sessha fémes ízt érzett a szájában.Felrepedt az ajka.Ekkor a csuklyás alakfélretolta a mágusnőt,és a lányhoz lépett.
-Istennő,méltó párom leszel.-a hangja egyszerre volt csábító,és félelmetes.
-Soha!-kiáltotta Sessha.
Az alak levette a köpenyt,és Sessha szóhoz sem jutott.A férfi nem volt más mint Genevra egyetlen fia,Timon.
A férfi mindíg is helyes volt,világos,majdnem fehéresszőke hajával,és kék szemeivel,de most egyszerűen lenyűgöző látványt nyújtott.Valami megváltozott benne.Előszőr Sessha nem tudta mi az,de ahogy a jégkék szemekbe nézett megdöbbent.
-Üdv néked Sötétség Hercege.-mondta suttogva,az Üresség Híveinek Mindenható Urát köszöntve.
A férfi elmosolyodott.-Reméltem,hogy felismersz Istennő.
-Mit akarsz tőlem?
-Már születésedkor tudtam,hogy te leszel a tásrsam,az örökkévalóságban!
-SOHA!-Sessha nagyon félt.
-Azt majd én eldöntöm.-felete Rigeden a Herceg,és leoldotta Sessha láncait.A lány túl gyenge volt még,hogy védekezni tudjon.A férfi fölé térdelt,és letépte róla a maradék ruhát is,majd kibújt a sajátjából.Sessha zokogott,és remegett.
-Hagyj!Eressz el!!-sikoltotta,de hiába.
A Herceg vasmarokkal szorította a földhöz,és tette magáévá.Sessha tehetetlenül üvöltött.

Kurama nem akarta elhinni amit érzett.Dühében a falba csapott,ami után egy szép nagy lyuk keletkezett.
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!-kiabálta kétségbeesve.
A többiek ész nélkül rohantak be a szobába.
-Mi történt?-kérdezte Yusuke,és Armand kórusban.
-Sessha...!EGY FÉREG MOST ERŐSZAKOLJA MEG AZ ÉN SESSHÁMAT!!!