Mindenhol mély csend honolt.Mikor bementek a kapun kísérteties szél ébredt.Előszőr csak fújdogált,majd mikor a bejáratohoz értek szabályos orkán kerekedett.Aramand alig tudta megtartani az ájulás szélén lévő Tesamit.Mikor viszont beléptek az épületbe rögtön elállt a szél.Csak a lélekfacsaró csend fogadta őket.Óvatosan haladtak előre,nem merték elhinni,hogy nem őrzik a tempolomot.A szentély belülről még elhagyatottabb volt,mint kívűlről.A szobrokat évszázados por,és pókháló fedte. A padló recsegett,és néhány helyen lyukas volt.Már majdnem elérték az ajtót,amit a pincelejárónak véltek,mikor valami mozgolódást érzékeltek.Fehér,csillámló köd ereszkedett köréjük.Kurama védelmezően állt Lady Unselie elé.

-Ez már annak a némbernek a műve?-kérdezte Hiei,és kihúzta a kardját.

-Nem.Ez nem Genevra.Az ő mágiája nem fehér,hanem majdnem fekete.

-Ez a hugom!-suttogta döbbenten Armand.

-Igen,én vagyok.-hallatszott egy kedves hang,és a fehér ködből egy gyönyörű ezüst hajú lány lépett ki,talpig fehérben.-Már vártam rátok.

-Rhyna,te mit keresl itt.

-Jöttem segíteni.-mosolygott a lány,de halványlila szemei szomorúan csillogtak.

-Apáék mit szóltak hozzá?-kérdezte Armand.

-Semmit nem szóltak.Tudják mit jelent nekem Sessha,és nem akadályoztak meg abban,hogy idejöjjek.

-Örülök,hogy itt vagy.-mondta meghatottan Armand.

-Semmi nem tudott volna visszatartani.-szipogott Rhyna.

-Induljunk.-mondta Hiei,és mikor ellépett a lány mellett,annak szomorú,könnyektől csillogó szemébe nézett.

Rhyna még pislogni is elfelejtett,a tűzdémon vörös tekintetétől,de szó nélkül követte.

A pincelejárat szűk,és sötét volt.Rhyna kezében fhér fény gyúlt,amit fényforráskánt használtak.Mikor leértek a lépcső aljára,egy terméskövekkel kirakott folyosóra értek.Rhyna a falon lávő fáklytartókat fellobbantotta,így zavartalanul folytathatták az útjukat.hosszú percek múlva,egy hatlamas cellához értek,amit rács zárt el a folyosótól.Azt hgy mi ven mögötte nem lehetett látni,mert sötétság borította.Rhyna fénye sem tudta bevilágítani.

-Itt van.suttogta Lady Unselie.

-Ki,a Herceg?-kérdezte Armand.

-Nem.Sesha.-felelte Kurama.

A Kék Hölgy kinyújtotta a kezét,és kék fény borított meg mindent.Láthatóvá vált a rács mögötti tér,és a lányványtól mindenki szíve kihagyott egy ütemet.Egy boltíves,magas pince volt előttük,aminek közepén ott feküdt Sesha élettelen teste.A vére terjedelmes tócsában gyűlt össze mellette,beleragadt a most fénytelen hajába.De az arca volt a legmegdöbbentőbb.Az tökéletesen tiszta volt,szemei pedig félig nyitva voltak.A máskor csillogó kék tekintet,most üveges volt,és csak a halál sötétje világított mögötte.Kurama a rózsaostorral szabályosan kitépte a rácsot,és a lányhoz rohant.Zokogva húzta az ölébe.Lágyan simogatta az arcát,és a könnyei végigfolytak Sessha halott arcán.

-Drága Sesshám.-suttogta.

Lady Uneslie kis híjján sírógörcsöt kapott,ahogy nézte a rókadémont.Eddig is tudta,érezte,hogy nagyon szereti Sesshát,de most vált teljesen nyílvánvalóvá,hogy ez a szerelem sokkal mélyebb,mint az bárki akárcsak sejthette volna.

-Armand,Rhyna szükségem lesz rátok.-mondta a könnyeivel küszködve.

A két Fehér bólintott ,és követte az úrnőt.Lady Unselie a lánya testével szemben állt,míg a két fiatal mágus a két oldalára.Halkan egy varázsigét mormolt.Armand,és Rhyna felélesztették minden erejüket.

A Hölgy hangja lágyan töltötte be az egész pincét.A mágia fokozatosan nőtt,míg olyan nagyságura nem dagadt,hogy Kurama,és Hiei alig kapott levegőt.A testüket össze akarta nyomni a hatalmas erő,de kitartottak,hiszen vissza akarták kapni Sesshát.

Lady Unselie kék fénye,és testvérpár fehér fénye összekeveredett,és a pinceterem tetejénél összegyűlt,és egybeolvadt,pont Sessha testee fölött.Az egész építmény beleremegett az féktelen mágikus örvénybe.Sessha teste emelkedni kezdett.Mikor már majdnem elérte az erőteret,a vegyesszínű fény körülölelte,de nem borította be teljesen.alajka kivehető maradt.A vér eltűnt a testéről,és a fény új ruhába burkolta.Egy aprócska kék kristály a szívébe mart,és a lány teste megfeszült,majd a kék szemekbe visszatért az élet.Magához tért,és az örvény vissza engedte a földre,az életbe.Szépesége elhalványított mindent.Kék ruhát viselt,amit fehér hímzések díszítettek.Haja újra fényes volt,és a hossza megduplázódott.

A három mágus meghajolt előtte.-Köszöntünk Istennő.

Sessha lemosolyodott,és édesanyjához lépett.Megölelte,és a szemébe nézett.Lady Unselie szeme könnyes volt,de a lánya nem ettől ijedt meg.Az úrnő ruhája a szívénél véres volt.

-Anya!Mi történt?-Sessha hangja ijedt volt.

Lady Unselie a földre rogyott.Sessha óvón ölelte.

-Életet adtam neked,kicsi angyalom,még egyszer.-suttogta a Hölgy.

-Anya...ne hagyj itt!!-sírdogált a lány.

-Ez volt az ára,hogy te élhess.És én boldogan adom az életem érted,kicsi lányom.

-NE!Ilyen áron nem akarok élni!-Sessha már zokogott.

-Neked élned kell!Ez a sorsod.Csillag leszek..hogy..vigyázhassak..rád..a túlvilágról,kincsem.Légy...az,aminek...születtél...Istennő.Mindegy...hogy halhatalan,vagy halandó....te mindíg Istennő leszel...-Lady Unselie hangja elhalkult,és szépséges szemeit örökre lehunyta.

Kurama szorosan megölelte a lányt.Sessha zokogása betöltötte az egész pincét.