Sessha könnyei nem akartak csillapodni.Édesanyja elvesztése mérgezett tőrként fúródott a szívébe.Az anyja az életét adta,azért,hogy ő visszatérhessen.Ő volt az egyetlen,aki mindíg megértette,és bármi is történt mellette állt.Most pedig holtan fekszik a karjaban.Képtelen volt gondolkozni,csak a fájdalom töltötte ki a testét,és a gondolatait.
Kurama továbbra is szorosan tartotta,és kezdtek eljutni Sessha tudatáig szerelme szavai.Halkan duruzsolt a fülébe,és kedvesen simogatta a karját.Ahogy teltek a percek,úgy tudta abbahagyni a sírást.Óvatosan a földre fektette édesanyja holttestét,és mindkét kezével megölelte Kuramát.A rókadémon nem tudta tovább visszatartani a könnyeit,és arcát szerelme vállához szorította.Hang nélkül sírt,csak a néha meg-megrázkódó válla árulta el a többieknek,hogy mit is él át.Yusuke,és Kuwabara,akik eddig Hiei,és Tesami mellett álltak,most összeborulva zokogtak.Nagyon megszerették Lady Unseliet,de a fájdalmukba öröm is vegyült,hiszen visszakapták Sesshát.Hiei tekintetét is könnyek homályosították el.Nagyon megkönnyebbült,hogy sessha visszatért.Armand pedig boldog szomorúsággal ölelgette a húgát.
Lassan a két szerelmes könnyei is elapadtak.Kurama két kezébe fogta Sessha arcát.Még mindíg alig akarta elhinni,hogy az imádot lány újra él.Sessha is csak nézte szerelme jádezöld szemeit.Erre a pillanatra várt,azóta,hogy elrabolták.Boldog volt,hogy újra érezhette a fiú közelségét,és puha érintését.
Kurama nem tudta megállni,hogy ne csókolja meg.Sessha kézségesen ölelte át újból.Ajkaik óvatosan értek össze,hgy megbizonyosodjanak a másik létezéséről.Kurama lágy szenvedéllyel csókolta.Nyelvük gyengéd tánca kezdte elhitetni Sesshával,hogy valóban él,és ez nemcsak egy álom.
A csodálatos pillanatot egy gúnyos kacajjal kísért taps szakította félbe.Kurama viszont ez egyátalán nem érdekelte,és nem kapkodta el a csók befejezését.Lassan vált csak el szerelme ajkától.Mintha a körülöttük lévő világ egyátalán nem számítana.
-Milyen szép is az igaz szerelem.-hallattszott a Herceg hangja.Sessha a hang irányába fordult,és megvillantak a szemei.
-Mit akarsz még?-kérdezte,és a hangja tele volt gyűlölettel.-Nem elég,hogy megöltél,de az anyám életét is kioltottad!!
-Ez csak szükséges rossz.Direkt nem akadályoztam meg,hogy feltámasszon,mert így két célom is megvalósult.
-Mégis mi?-kérdezték kórusban.
Az egyik,hogy Sessha visszatérhessen,hiszen az eredeti terveimben nem szerepelt a halála.A másik pedig,hogy Lady Unselie halálával kárpótolni tudtam Genevrát,aki hosszú évek óta hű szolgám.
-De hisz csak most keltettek fel,évezredes álmodból!Hogy szolgálhatott volna azelőtt???
-Van egy tó,messze Skócia északi részén,egy eldugott,alig ismert barlangban.Annak a víztükrén át tudtam vele beszélni.Genevra azóta,hogy megmutattam neki,milyen hatalmat vagyok képes adni neki,kereste fáradságot nem ismreve a síromat,és megszabadításom lehetőségét.
-Tehát ezért kellett a Kárhozottak Könyve!-világosodott meg Armand.
-Pontosan ifjú Fehér.Az oly rettegett könyvet évszázadok óta félreértették!Azt tartotta a Mágusok népe,hogy csak tiltott varázslatokat tartalmaz,holott ha tovább tudtak volna nézni a saját begyöpösödött gondolatvilágukon rájöhettek volna,hogy a sorok között olvasva el volt rejtve a sírom pontos helye,és a visszatérésemhez szükséges kellékek.-mondta a Herceg,majd újra Sessha felé fordult.-Anyád halála méltó jutalm volt Genevrának a fia haláláért.Mert bár a teste,és és lakhelyemül szolgál,a lelke meghalt az egyesüléskor.
Sessha egyre dühösebb volt.-Bökd már ki végre mit akarsz!!!!
-Téged,Istennő!Az erőd eddig is roppant nagysáfú volt,de azzal,hogy anyád feltámasztott,az ő teljes mágiáját,és életerejét megkaptad,és jóslatban foglaltak betejesültek.Valóban Istennővé váltál.Máltó párommá.
Sessha le volt döbbenve.-Ezt te sem gondoltad komolyan??!!
-De!Teljesen komolyan mondtam,és gondoltam.Úgy látom csak a jóslat publikusabb,szeretettebb felét ismered.
A lány végképp nem értett semmit.Kurama,és a többiek egy emberként néztek Tesamira.-Ne bámuljatok így rám!Lila ibolyám nincs miről beszél!-pislogott kábán a Fekete.
-Szóval nem mondtad el.-szólt hárta a válla fölött a Herceg.
-Nem bíztam benne.-lépett elő a pince egyik sötét sarkából Genevra.-És ahogy látom nem alaptalanul.
Tesami lesütötte a szemét.-Lehet,hogy árulónak tart úrnő,de egy percig sem bánom,hogy az istennő mellé álltam.
-És ezért nem is haragszom rád Tesami.-Genevra hangja különösen nyugidt volt.-Sessha az én gyermekemként kellett volna,hogy megszülessen,de a sors nem így akarta.Világrajöttének éjszakája óta azon fáradozom,hogy beteljesítsem a valódi jóslatot.
De milyen jóslatról van szó egyátalán????-kérdezte feldúltan Sessha.
Genevra pár mondatban elmondta azt amit Lady Unselie már vázolt a többieknek.-Csakhogy a jós a lényeget mindenki előtt gondosan titkolta.
-Akkor te hogy tudtad meg?-kérdezte Hiei.
-Évekig tartó nyomozásom eredményeképp jutottam el a jóshoz.Akkor már nagyon öreg volt,és haldoklott.A halálos ágyán bevallotta,hogy mindenkit félrevezetett.Sessha születése,és Istennővé válása elhozza a világra az Ürességet.
-De...hogy??-Sessha legbelül tudta a választ,de rettegett tőle.Az évek alatt észrevett furcsaságok,most álltak össze egy nagy képpé.
-Sessha,te azért születtél,hogy a Sötétség Hercegével egy párt alkotva uraljátok a világot,és alhozzátok az Örök Sötétséget.Mindenki azt hitte,hogy Belle Morte egy szellem,és a mágus egyesülése,pedig nem így van.Catrint valóban megszállta Crystal,de téged nem.Abban a pillanatban elhagyott,hogy átváltozál.Te magad vagy Belle Morte!