Vért kívánó bűn

Figyelmeztetés: Azok, akik nem kedvelik, illetve nem bírják az erőszakot, káromkodást, kínzást és a vért most hagyják abba az olvasást. Nem igazán szeretném korhatárhoz kötni, hisz mindenki másképp éli meg ezeket a dolgokat. Ez egy figyelmeztetés. A saját érdeked hogy betartsd! Felelősséget nem vállalok! Tehát mindenki csak saját felelősségére saját elhatározásból olvassa! Köszönöm!

Meleg. Szinte éget. Fáj forrása honnan az egész útnak, indul De még ennél is, jobban bosszant. Ráérősen mászik rajtam végig. Az idegeimet tépdesi. Hideg bőrömet csiklandozza. Mintha csak direkt csinálná. Tudja, hogy nem tudom lerázni. Görcsbe rándulnak fájó ujjaim. Körmeim felszakadtak. S az alóla szivárgó vér már rég feketén szárad ujjaim végén.  Eddig meg se mozdult. De most már annyira bosszant, hogy még őt is mozgásra bírja. Megcsörren a lánc mely megkínzott testem, tartja. Fáj. Ahogy a hideg bilincs még mélyebben váj puha húsomba. Ajkam meg rezzen. Kiáltanák de felesleges. Könyörgésem hiába való. Ezt a rohadékot nem hatná meg. Eddig se volt célra vezető. Minden egyes kimondott szó minden csepp könny melyet fájdalom és kétségbe esés fakasztott nem ért semmit. Csak üres szavak ezek neki. Vagy csak valami kellemetlen zümmögés. Mindenesetre biztos zavarta. Hisz végül is kivágta a nyelvemet. De lehet csak a megtorlás része volt. A nyelvem viszont attól nem nő vissza. De egy hallott nyelv nélkül olyan, mint a… mint a… Kezdek becsavarodni! Egy halottnak már úgyis mindegy hogy van nyelve vagy nincs. De ha a túlvilágon se lesz!? Na de hát én még élek! Ez, az hogy még élek de már közel a vég. Normális ilyenkor ezen gondolkodni? Vajon tényleg megbolondulok, mielőtt kinyuvadok? De még mielőtt teljesen megbolondulok… vagyis… szerintem azon már rég túl vagyok. De úgyis hamarosan meghalok. Őrjöngeni nem fogok. Lábak nélkül, megbilincselve… ?Na jó ez még poénnak is rossz. De ennél már nem lehet rosszabb. Vagyis lehet. De abba inkább bele se akarok gondolkodni. Ahhoz képest az agyam ezen jár. Öregem! Miért bámulsz folyton engem?! Nem mintha meg hallanád te…! De most komolyan. Te csak így bírsz rám nézni! Ilyen… fapofával?! Bár ez egy amolyan vigyorgós fapofa… Vagy ilyen is lehet egy fapofa? Mindegy. Talán fapofa talán nem fapofa minden esetre vigyorog. Hogy rohadnál el! Bezzeg amikor kikapartad a bal szememet közben olyan vigyorod volt, mint aki ruhafogassal a szájában aludt! Fuj de utállak! Még csak nem is hallod! De mégis mi olyan rohadt izgalmas rajtam? Gerjedsz a fél hulla pasikra? Ok abba hagytam! Nézzél, csak ha jól esik! De legalább csendben van. Nem is szólt még. Tud ez egyáltalán beszélni? Ezt nem hiszem el! Mindjárt feldobom a talpam, és azon gondolkodom, tud e beszélni!  Hát ez… szánalmas! De most szokatlanul nagy csend van! Eddig hallottam ordításokat. Ezek szerint minimum hárman vagyunk ebben az elbaszott… veremben! Egyáltalán mi ez? Kőfalak fáklyák rácsok. Mint valami középkori várbörtön. Vagy valami hasonló. Na de térjünk vissza a hangokhoz. Vagy alszik… bezzeg engem ez a mocsok nem hagy napok óta nem enged! Ha aludnék, mindig kitalál valami kínzást. Legutóbb levágta a bal fülem. Ha meg elájultam fellocsol! Na de vissza a sortársamhoz. Lehet neki is, kivágták a nyelvét! Mint nekem! Talán ez valami szabály! Végül is mindegy. De az is lehet hogy meghalt. Nem tudom, sajnáljam, vagy irigyeljem? Kezdek félni magamtól!  Bár kárt már nem tudok tenni magamban. Hülyeség! Lehet csak, azért mert már fél lábal a sírban, vagyok. Persze képletesen, mert ugye hála neked te isten csapása lábam sincs!  Jó meghalok én, elfogadtam! De nem akarok! Annyi mindent akartam volna még csinálni! Valaki mentsen meg! De ilyen testtel élni sincs kedvem. Itt vegetálni még annyira sincs. Könyörgök, legyen már vége! Mivel érdemeltem én ezt ki?! Ajaj. Azt hiszem, itt van a probléma gyökere. Lássuk be nem voltam egy szent. Raboltam loptam csaltam, és hát embert öltem! Na de ezért ezt érdemelem? Ez hülye kérdés volt! Szabályos mészárlást rendeztem! Én is annyi szenvedést okoztam. Eddig fel se tűnt. Hát ez szörnyű. Kezdek állást váltani. Megérdemeltem! Na de ez azért sok! Kitüntetést nem vártam de ez kicsit sok! Na jó… Már annyira mindegy! Meghalok, mert ezt érdemeltem! Bár kellemesebb körülmények között szerettem volna meghalni. Mindegy. Ez már nem változtat semmin! Így jártam! Meghalok! Így lesz a legjobb! Remélhetőleg szenvedésem is véget érnek. Már haladok! Hiába vannak a fáklyák, alig látok. Biztos a sok vérveszteség. Bár ez a töketlen olyan gondosan szorította el a végtagjaimat, hogy az nem igaz! De mintha valamiről megfeledkeztem volna. Valami csiklandoz. Basszus! Enyhén szólva eltértem a témától. Ez a vadbarom bezúzta a fejemet és arra vártam, hogy… ó baszd meg! Marha jó! Egyetlen megmaradt szemgolyómat a fejemből szivárgó vér teljesen beborítja! Cuki ez a piros! Már bordó! És fekete! Szuper nem látok semmit! De legalább a vesém nem fáj! Hülye vagyok! Azt már szépen kikaparta belőlem ez az áldott jó lélek! Nem érzek semmit! Ez viszont baj! Dehogy baj! Meghalok! Vége mindennek! Szuper! Akkor most lassan becsukom a szemem és többet már nem… nyitom… fel… - ezek voltak egy megkínzott bűnöző utolsó gondolatai

- Hát végül csak meghaltál - suttogta az eddig szótlanul ücsörgő idegen. Lassan felállt és lecsatolta a halott láncait. A megdermedt test hangtalanul terült el a poros földön. – Nyugodj békében te utolsó mocskos gazember – sziszegte gyűlölettől fröcsögő hangon. Megragadta a halottat eloltotta a fáklyákat és távozott a cellából maga után húzva szerencsétlenül járt halottat.