A múlt és egy barát

Tél volt és este. Hullott a hó. Egy alak sétált a sötét utcán. Fekete bőrkabátja a földet söpörte. Hosszú csizmája a térdéig ér. Combközépig érő testhezálló szoknyája volt és a csizma és a szoknya közötti helyen látni lehetett, hogy harisnyája is fekete. Mivel kabátja nem volt összehúzva ezért látni lehetett fekete vastag garbóját, ami még így se fedte gömbölyded méretes bájait. Haját kiengedve hagyta, ami szintén ében fekete volt s combközépig ért. 3 napja esett a hó s az ég nemcsak éjszaka de nappal is felhős volt de mégis ez az idegen szépség napszemüveget hordott. Még így éjszaka is. Szembe jött vele egy férfi. Mikor egymás mellé értek megálltak de nem fordultak szembe egymással. A nő elbűvölő hangon megszólalt:

- Mit tudtál meg Miza-san?

- Mindent, amit kértél.

- És?

- Tényleg segített Koenmának és társai is voltak. egy mazoku egy imiko és egy ember. a mazoku Raizen fattya Yusuke Urameshi, az imiko a hírhedt Hiei a halandó neve Kazuma Kuwabara. Több információm nincs róluk.

A nő már indult volna de a férfi hangja ostorként csattant a csendben.

- Úrnő miért akarsz segíteni annak a róka-pancsernak?

- Egy ne nevezd pancsernak Youkot! Kettő, mert megmentette az életemet! És van egy harmadik indokom, amit nem óhajtok veled megosztani! Érthetően fogalmaztam?

- Igen Úrnő!

- És most menj! Tudj meg mindent a társairól! Két hét múlva ugyan itt ugyan ekkor!

- Két hét múlva!? Tyúkszem nő az alatt a seggemre!

- Hozok rá kenőcsőt! Jó éjt!

Ezzel a nő elindult s a kavargó hóban eltűnt.

- Hihetetlen vagy Úrnő…..

Mondta a Miza-sannak becézett férfi majd eltűnt ő is.

ٿ

Egy vöröshajú fiú az igazak álmát aludta. Eddig. Álma rémálomba fordul. Fut egy alak után. De nem Shuichi Minaminoként….hanem Youko Kuramaként. AZ alak egy nőé volt combközépig érő hajjal, macska fülekkel és farokkal. Kurama kétségbe esetten rohan az alak után és szeme már égett. Hogy mitől? Könnyektől. De valami vagy inkább valaki rázza a vállát. Felriad s egy amit elösször meglát az egy karmazsin vörös szem pár volt majd a hozzá tartozó arc. Mikor Hiei félre állt a képből meglátta Yusukét, Kuwabarát, Botant, Yukinát, Seriyu-t, Keiko-t és Koenmát. Mind az ő házában voltak. Sőt a saját háló szobájában de biztos jó indok van, erre hogy itt vannak. Főleg a lányok, amikor ő magán csak egy boxert viselt ráadásul - mert szeme most az órára téved - hajnali fél ötkor.

- Mi a baj hogy ilyenkor látogattok meg? - kérdezte Kurama nyugodt hangon.

- Te nem érezted Kurama? „A” osztályú szörnyek jönnek, mennek a két világ között! Nem tűnt fel? - idegeskedett Koenma.-Ráadásul-folytatta- küldtek neked egy üzenetet! „A múlt vissza vág” ennyi! Nem tudod mit jelent?

- Nem fogalmam sincs… De előbb utóbb kiderül. - Mondta majd kikászálódott az ágyából és mindenkit elszállásolt. Ő maga is visszafeküdt majd ismét álmodott ugyan erről a női alakról.

Közben egy másik szobában egy másik ágyon az „Úrnő”-ként emlegetett lány is az igazak álmát aludta s csak egy dolog volt a szívében: Meghálálja Kuramának amiért, megmentette és megvédi őt a Hamahachi klán tagjaitól….