2.fejezet

Egy csinos lány még az igazak álmát aludja. De már nem sokáig. Csörgés. Egy vekker gonosz hangja ébresztette.

- Szűnj meg…- motyogta majd kikapcsolta a vekkert. Felkelt és villámgyorsan lezuhanyzott. És már vette is elő egyetemi egyenruháját, ami egy fekete rövid rakott szoknyából és egy fekete hosszú ujjú felsőből állt. Ez volt a téli viselet. Haját laza kontyba felkötötte, elöl hagyva két tincset. Majd parfümös üvegéhez nyúlt s a nyakára és balcsuklójára fújt belőle. Vörös rózsa és cseresznye virág házi keverék volt. Felvette táskáját s lement a földszintre, majd ott felvette földigérő fekete bőrkabátját…

ٿ

Kurama kicsit kialvatlanul ébredt de már vette is felfelé egyetemi egyen ruháját, ami talpig fekete volt felkapta táskáját, magára vette vajszínű kabátját elbúcsúzott szintén indulóban lévő barátaitól s már sétált is az egyetem felé. Menet közben - mint mindig - félúton összetalálkozott Miyuval régi és új osztálytársával. Amint mögéért, mint minden reggel megcsapta orrát a lány szenvedélyesen bódító illata. Nem értette, hogy hozhatja ennyire lázba a cseresznye virág és a vörös rózsa illata. De mindig… ha megérzi ezt az illatot, már beindul fantáziája, s arcpirító gondolatai támadnak. Hisz a lány maga gyönyörű volt. Telt, gömbölyded formás mellek, karcsú kecses derék, s málnaszínű szem. Külsőre egy istennő s a belső értékei se semmik. Okos, bátor bár kissé harcias s erős. Karatézik, vív és íjjászkodik. Tehetsége s kreativitása az egekbe szökik. S nem utolsó sorban nagyszájú s tehetséges énekes.

Egyszóval minden férfi vágyálma. Gondolat menetét az Egyetem csengője zökkentette ki.

Ismét egy újabb tanítási nap…

ٿ

Délután. A tanóráknak vége. Kurama a szokott útvonalon megy haza, ami egy parkon keresztül vezet. Egy árnyék követi. Megáll és megszólal:

- Mit akarsz Hiei?

Az említett fiú megállt két fejjel magasabb barátja előtt.

- Koenma a fenyegetés után kért meg hogy tartasak szemmel. Egyébként ki az a lány, akit egész nap bámultál? 

- Egy nem bámultam kettő az osztálytársam és régi barátom.- Nagyon de nagyon régi. - tette hozzá gondolatban.- Miért?

- Csak, mert nagyon sok szellemi ereje van. Majdnem több mint neked.

- Érdekes…nem gondtoltam volna, hogy…- zajok szűrődnek ki a bokorból s a szóban forgó lány jött futta.

- Bocsánat, hogy megzavartam a beszélgetéseteket. Csak otthagytad az asztrológia könyvedet Minamino. - Azzal átnyújtotta a szóban forgó könyvet.

- Köszi Miyu!- mondta Kurama s elrakta a könyvet.

- Viszlát!- köszönt s már ment is el.

Hiei gyanús szemmel méregette a távozó lányt majd Kurama felé fordult.

- Szerinted hallgatózott?

- Nem hinném, hisz most ért csak ide…

- Akkor rendben - mondta Hiei bár nem nagyon hitt barátja szavaiban. Valami furcsa érzése volt a lánnyal kapcsolatban. Úgy érezte, akar velük valamit.

Nem is tudta hogy mennyire igaza van…