3. fejezet

Fekete és lila színű villámok szökkenek át a narancssárga égbolton szürke felhőkkel borított tájon. Egy férfi rohan egy mozgó erőd elől. Amikor betört Mukuro erődjébe nem gondolta volna, hogy ekkor galibába keveredik. Egy dolog járt a fejébe, mégpedig Úrnője parancsa.

Tudta hogy nem Mukurotól kell félnie, hanem a Mesterétől mert ő, ha dühös félelmetesebb is a nagy Mukuronál. De azért nem lenne az se túl jó, ha Mukuro kapná el… Úrnője akkor is tombolna. Valahol itt kell lennie annak az odvas fának…Rohadjon meg az a biztonsági őr is, hogy nem tudott csendben elpatkolni… De talán Mihakonak volt igaza és kicsit szadista módón ölök…Bár szép volt látni, ahogy bőre és húsa levált a csontokról… de a vére ízére is kíváncsi lettem volna…Nem  baj majd legközelebb - gondolta - Na végre itt ez a tetves fa…- mondta azzal beugrott az odúba így megúszta.

ٿ

Koenma idegesen járkál fel s alá tágas irodájában.

- Hol a fenében lébecolnak ezek az átkozottak?

- Nyugodj meg Koenma-san hamarosan ide ér Yusuke és Kuwabara!

- Hogy nyugodjak meg Botan?! Betörtek, s elloptak sok iratot és pont Yusukéékról!

- Micsoda? - kapta fel fejét Hiei - De ugye csak rólunk?

- Az igazság az Hiei hogy mind a négyötök aktáját ellopták.

- Parafenomenális! - kapcsolódott be a beszélgetésbe Kurama.

- Mi sem ö…-Koenma nem tudta befejezni a mondatot, mert Yusuke és Kuwabara robbant be az irodába.

- Mi van cumis mi a gáz?- Kérdezte Yusuke szokott laza stílusával.

- Az, hogy az összes aktát ellopták rólatok még a szigorítottakat is, így azokat vissza kell szerezni mielőtt Yama király hazaér!

- Jó-jó cumis ne üvölts!- mondta Kuwabara.

- Nézzétek meg a biztonsági felvételt! -azzal elindította a kazettát ahol egy feketébe öltözött idegen, kicseni a mappákat, majd meglóg. Aztán megjelent a férfiról egy közeli kép adatokkal együtt, amit Koenma is mondott.

- Ez a férfi Mizawa Koichi több mint 600 éves és vámpír 195 cm magas hosszú zöldhajú lilásrózsaszín szemmel. Különleges ismertető jele hogy a hajában baloldalon van egy lila csík és, ha egy nő van a közelébe percek alatt, elbűvöli, valamint nem szabad sokáig a szemébe nézni, mert elbűvöl, és akkor megcsapolja a vérkészletedet. Ja és még valami biszexuális tehát csak óvatosan. Több évszázada körözzük, mert különös kegyetlenséggel gyilkolt majd beállt Miyuko Minako rabló bandájába… Tudtommal ismerted őket Kurama.

- Igen ismertem őket mind a ketten jó emberek. Yuko csak volt Miza meg még mindig bár nem értem miért lopta el ezeket, az iratokat…

- Menjetek és keressétek meg hozzátok vissza az iratokat és tudjátok meg a célját. Ennyi a feladatotok.

A fiúk nem vesztegették idejüket már mentek is. Több mint három órája keresték, amikor rábukkantak egy ivóban Yomi régi városában. Nagy nehezen kirángatták a szabad térre, majd elhagyták a város, s ott kérdezték.

- Na öreg mond csak el szépen mire kellettek az aktáink Koenma irodájából, és akkor nem csinálunk belőled palacsintát.

Mizawa meg Kurama felé fordult és meghajolt előtte.

- Üdv néked Youko Kurama vagy hívjalak inkább Shuichi Minamino-nak?

- Csak simán Kurama.

- Hét te vérszívó nem halottad hogy mit mondtam?- pattogott Yusuke felháborodva.

- Csönd bolha! Lehet, hogy a véred szaga olyan, mint Raizen-é de ne várd, hogy úgy kezeljelek téged! Itt egyedül Kurama -sama-t és Hiei -sama-t illeti a megtisztelés!

- Mi is ugyan ezt kérdeznék Mizawa. És egyátalán ki utasított? Úgy tudtam, hogy az úrnőd nélkül nem cselekedhetsz… Yuko meg rég halott…

- Sajnálom de, csak annyit mondhatok hogy ez…Titok!- mondta sejtemesen.

- Akkor képtelenek vagyunk erőszakhoz folyamodni! Rei-gun! - mondta Yusuke s elsütötte varázsfegyverét Mizawa egyszerűen félre ugrott.

- Rózsaostor! - Kuramának sikerült elkapnia Mizawa-t amikor egy katana elvágta a rózsaostort s feltűnt a fekete ruhás ismeretlen nő. Kuramáék nem láthatták arcát, mert mint mindig most is napszemüveget viselt. Mizawa felkapta megmenője kardját odament, mellé átadta neki majd a hölgy megszólalt elbűvölő hangján, amitől Yusukééknak minden idegszáluk beleborzongott:

- Miza-san megvannak a papírok?

- Igen Úrnő le is másoltam őket Mukuronak vissza is jutattam Koenma papírjainak a másolatai is meg vannak de, azokat Dylen vitte vissza!

- Helyes!

Ezt a beszélgetést Hieiék megkövülve hallgatták.

- Itt a kenőcs a tyúkszemes seggedre! -mondta a nő majd villámgyorsan Kurama előtt termett és megcsókolta igazán szenvedélyesen majd eltűnt.

- Ez meg mi volt? - kérdezte pislogva Kurama mire Mizawa megrántotta a vállát s eltűnt. A kis csapat vissza ment Koenmához jelentettek majd mindenki hazament vagy is Hiei Kuramához és mindenki nyugodtan aludt Kuramát leszámítva, aki forgolódott és a csókon törte a fejét s így álomba ringatta magát…