5. fejezet

Csend és hideg. Rideg kőfalakra csak a hold sápadt fénye vet fényt. Rothadó hús és áporodott vér szaga fojtogatja a levegőt. Egy vár pincesora pontosabban a cellák folyosója. Hátul ahol már fáklyák, sincsenek az ajtóra merőlegesen egy 60 méternyire egy cella, van. Benne egy férfi. Egy elgyötört megkínzott testű férfi. Méregzöld haja csatakos a vértől. Beesett porcelán fehér arca is vér maszatos. Seb hátán seb a férfi. Láncokon lóg a cella közepén. Lábai roskadoznak de tarja magát. Elborzasztó látványt nyújt. Kivéve egy helyen. A halálmaszk-szerű arcában a lilásrózsaszín szemek töretlenül fénylenek pajkosság és vidámság lány tüzével. Nem túl erősen de bíztatóan. Cipőkopogás hallatszik. Közeledik és már Mizawa ki is ült egy gúnyos félmosoly. Egy magas termetű nő lépett be s kikapcsolta köpenyét mely hangtalanul a földre hullott. Cipője bokájáig ér. Két oldal felvágott combközépig érő kimonó volt rajta. Vörös színű s a térdéig egy bronzszínű sárkány tekergett. Karcsú derekát és kicsi mellét hangsúlyozta a ruha. Arca szoborszerűen tökéletes volt s bőre kreol színű volt. Barna haja finom tincsekben hullámzott le derekáig. Fakózöld szeme, mint a jég. Mizawa félmosolya kiteljesedett majd gúnytól csepegő hangon megszólalt:

- Mi van Dakota? Eddig kínozta most meg kedveskedni, akarnak az Alvilág egyik legnagyobb kurvájával?

A Dakotának nevezet nő kiköpött.

- Nem most én jöttelek kínozni és hidd el nem szexszel! Könyörögni fogsz, hogy had beszélhess!

- Remeg otthon a nyuszis papucsom! Eddig sem beszéltem és most sem fogok!

- Fogadjunk? - kérdezte a nő egy ostorral a kezében. Percek múlva egy elgyötört férfiüvöltés és egy kegyetlen női kacaj visszhangzott a csendes folyosókon.

ٿ

Egy alacsony fekete köpenyes árnyék suhan a folyosókon a hang irányában. Mikor a közelébe ér annak a bizonyos cellának elbújik. Pár perc múlva négy alak bukkan fel. Kettőnek - az elsőnek és a harmadiknak- nem esett nehezére a lopakodás hisz ők mindig így jártak. De a második és a negyedik sokat esetlenedett így csak lassan haladtak. Mind a négyükön fekete köpeny volt. Mikor oda értek a cella sorba ők is elbújtak és szörnyűködve hallgatták Mizawa fájdalmas üvöltéseit, de nem válaszolt a kérdésekre. Félórányi várakozás után mikor Dakota kijött Hiei, Yusuke, Kurama és Kuwabara elő jöttek és körbe zárták a nőt.

- Mit akartok ettől a férfitól? - kérdezte Yusuke.

- Semmi közöd hozzá halandó és jobb, ha elpucolsz, vagy ráfaragsz.

- Nem gondolod hogy kicsit pofátlan vagy Dakota? - Kérdezte Mizawa a cellából.

- Kuss! Fogolynak hallgass a neve!

Eközben a másik idegen oda lopózott Mizawa cellájához kinyitotta az ajtót és leengedte Mizawát majd gyógyítani, kezdte. Kurama és Hiei viszont jónak látta, ha elhallgatatják Dakotát de, örökre így megtámadták. A lány vitézül állta de aztán kitört és rárontott az idegenre és Mizawára. A fal kirobbant és egy havas árok mélyén landoltak. Mizawa eszméletlenül feküdt a földön de az idegenről lehullott a köpeny és mögüle egy gyönyörű nő került elő. Magasságát tekintve Hieinél csak egy fél fejjel volt kisseb. Alkatát tekintve tökéletesen arányos törékeny teste volt. Fekete kimonót viselt, ami combközépig ért. Obija aranyszínű volt rajta fekete szirmokkal és leért a földig. A kimonón is ugyan ez a díszítés volt csak aranyszínben. Kedves, bízató arca volt mandulavágású szemmel s az fekete volt. Aranyszínű haja derekáig leért s szabadon hagyta. Hajában egy orchidea virág volt tűzve. Egyik kezében egy aranyszínű legyező volt másikban pedig egy üveg. Mikor a fiúk kiértek megkövülve bámulták a szépséget. Elmosolyodott, mert látta hogy Dakota nem rá számított.

- Ejnye bejnye Dakota megleptelek? Nem hitted volna, hogy én jövök el érte? És hogy hol vannak a gorilláid? Ők éppen Yukinak esnek áldozatul… sajnállak! Mert most te is meghalsz!

- Micsoda beszéd egy kis törpétől Chizumi! Majd meglátjuk ki hal meg előbb!

A Chizuminak nevezett lány elrakta obijába legyezőjét és a üveget letette a földre majd feltűrte kimonója jobb ujját ahol egy aranysárkány tetoválást lehetett látni. Előhívta az aranysárkányt, s Dakota felé eresztette, akin látszott, hogy halál félelme van. Hiei beállt barátai elé és pajzsot készített, mert a sárkány feléjük is tartott. Dakotát a sárkány szétporlasztotta s Hieiék előtt eltűnt. Chizumi ismét felvette az üveget és kinyitotta, amiből rózsaszín füst tört elő.

- Ki vagy te? - kérdezte Hiei gondolkodás nélkül.

- Egy barát. - mondta Chizumi és bátyjával együtt eltűnt majd a köd is szertefoszlott.

Yusukéék visszamentek Koenmához és jelentést tettek, amit az Alvilág hercege kis nyugalommal nyugtázott majd haza eresztette őket. Hieit egy gondolat zavart.

Miért éreztem magamat olyan furcsán ennek a Chizuminak a közelében?- kérdezgette magától egész éjszaka…