8. fejezet

Azalatt, amíg Chizumi a fiúkkal foglalatoskodott Miyu egy fekete bőr kezes-lábast és Mizawára ráadta a fiú immár összevarrt ruháit, majd kivitte a garázsba és felült a motorjára és a fiút maga mögé, ültette. Kirobogott vele a városon kívülre egy lehagyott raktár épületbe. Meglepő módon nagyon takarosan volt berendezve és a tartalékok évekre is elegek lettek volna. Mizawa elismerően füttyentett.

- Ez nem semmi de mire jó?

- Minden féle esetre! Például ilyenekre!- Mondta Miyu s lerántotta a ponyvát egy ágyról.

Feküdj le, kicserélem a kötéseidet!

Mizawa engedelmeskedett majd szisszenések és fogcsikorgatások közepette kicserélte a kötéseket. Alaposan végig nézte a férfi arcát, majd lejjebb húzta a motorosruha cipzárját annyira, hogy nyaka kilátsszon.

- Eléggé sápadt vagy és gyenge. Magyarán vérhiányos. Csapolj meg egy kicsit.

- De Úrnő te se vagy…- Miyu feltartott ujja megállította a férfi tiltakozását.

- Nincs vita!

- Igen… és köszönöm! – mondta Mizawa azzal szemfogait Miyu nyakába vájta és két-három percig finoman, szívta a lány vérét, majd befejezte. Eldölt az ágyán és el is aludt. Ekkor érkezett meg Chizumi is.

- Hogy ment?

- Könnyen. De elég sokat tudnak a bandáról. De rád még mindig nem gyanakodnak.

- Mit szóltak hozzád?

- Egyedül csak Hiei véleményét halottam. Le akar győzni.

- Ne adj rá neki lehetőséget, hogy harcolhassatok. Nem lenne túl jó. Örülök, hogy a bátyádat össze tudtuk kaparni.

- Na igen. De miért ittad meg vele a véredet? És hogyhogy nem fertőzött meg?

- Egyszerű. Mikor megmentettem az életét, még amikor macskadémon voltam akkor is a véremből adtam neki. Démon lévén nem tudott megfertőzni. Aztán mikor Shadani-Mo – ban magához tért megkérdezte a falusiakat, hogy ki mentette meg. Azt mondták neki, hogy én voltam. Mo és Buki leszármazottja. El is ítéltek miatta, de nem bántam. Akkor ígért nekem örök szolgálatot.

- Az Alvilágban nincs olyan település, hogy Shadani-Mo… vagy tévedek?

- Shadani-Mo – nak hívták régen Néma Várost. – mondta Miyu és könnycseppek, gyűltek szemébe.

- Úristen… Vagyis akkor te vagy annak a harcos macskanépnek az egyik túlélője, akiket lemészároltak! Ne haragudj, nem tudtam!

- Semmi baj. A Hamanachi klán volt. És most Kurama fajtájára fáj a foguk. Meg akarom előzni azt a katasztrófát, ami megtörténhet, mint Shadani-Mo – ban.

- Értem. Tehát ezért is olyan fontos ez az akció.

- Mire véljem ezt az is-t?

- Azt magadnak kell eldöntened. De most menj haza és csináld meg a házidat. Meg aztán lehet, hogy beállítanak hozzád azok a kotnyeles fiúk.

- Rendben. Te pedig vigyázz a bátyádra. Szia!

- Szia.

Ezek után Miyu haza motorozott és felkészült a holnapi napra. De azt még nem tudhatta, mit tartogat neki az este.