|
Vért kívánó bűn
Démonróka 2008.01.12. 22:26
8. Fejezet
Lassan folyt végig a hideg pengén majd a kard markolatánál elidőzött pár pillanatig majd lecsöppent. Újabb csepp vérrel bővült egy méretes vértócsa. A vértócsa felett láncra verve lógott a vér tulajdonosa. Haja mocskos csimbókokban tapadt arcához. Szemei résnyire nyitva. Szája szélén már megalvadt a vére. A penge mi átfúrva testét halálos sebet okozott vérétől volt mocskos. Első ránézésre bárki hihetné nyugodt szívvel, hogy halott. Hisz nem mozog, nem nyöszörög, nem adja semmi jelét, annak hogy még élne. De még nem halt meg, még él. Szemeit ugyan csak résnyire nyitja de pontosan tudja mi történt vele. Mindent tisztán hall és tudja mi zajlik a környezetében. És amíg tudatánál van, ekképpen elmélkedik.
- Valahogy mindig is sejtettem hogy nem lesz természetes halálom. A bűneim az évek során nem halványodtak, persze hogy nem hisz én gondoskodtam, arról hogy halványodás helyett a bűnlajstromom egyre nagyobb legyen. Na de erre tényleg nem számítottam. Az egy dolog hogy engem is idehurcoltak ezen nem vagyok meglepve de hogy egy ilyen béna kezdőt rakjanak be hozzám akinek az lett volna a feladata hogy végezzen velem. Felháborító. Az egy dolog hogy meg akart ölni. Az elhatározás nagyon jó meg szép, na de a kivitelezés az egyszerűen CSAPNIVALÓ. Ha én meg akarok ölni valakit, átvágom a torkát az a biztos. Jó átszúrni az ember szívét az is jó persze. De ez a degenerált buzgómócsing a sarokban csak egyszerűen belém döfte ezt a kurva kardot. Nem azt mondom, hogy nem fáj, mert nagyon is, de ha én szíven akarok szúrni valakit azt szíven szúrom. De ez… a szívem közelét se találta el. Jó hogy már nem a másik oldalra szúrt és nem kezdett el csodálkozni miért nincs ott a szívem. Isten barma. Jó hogy leszúrok valakit nem egészen oda megy ahova tervezem na de akkor is megnézem hogy feldobta e a talpát. De nem ez a szerencsétlen le tudta annyival, hogy meghaltam és most ott alussza édes álmát a sarokban. Nem elég hogy alszik abban a tudatban, hogy megölt még horkol is. Hát a pofám leszakad. Tartsa meg valaki! Na jó nem mérgelem magamat vele tovább. Ez a szardaráló még azt se érdemli meg. Nos lássuk, csak fókuszáljunk kicsit a mellettem lévő csóróra… mármint ami még maradt belőle és arra emlékeztet, hogy valaha is ember volt. Hát a szemei azok úgy eltűntek haja talán sose volt… ó de van egy fél füle… legalábbis az ott olyan, mint egy fül. A szájáról nem tudok nyilatkozni, nem vagyok én fogorvos. Végtagjai itt-ott hiányoznak. Viszont a földön szép lábról és kézről származó kis ujj összeállítás van. Nos a bordáidat innen meg tudnám számolni, mert, ugye ami nincs azt nem igen, kell számolgatni. Valószínűleg belsőségeid is szép számban hiányoznak. De ez csak találgatás abból a mocsokból, ami alattad, van, és ami hajdanán hozzád tartozhatott. Amúgy azt említettem már, hogy te kb. 1 hónapja, itt rohadhatsz!? A szagból és az állagodból erre következtetek. Nem vagy túl jó cella társ. Ne vedd személyeskedésnek nem a szagra, céloztam. Na de… ha jól sejtem biztos vannak itt mások is. Ez a nyomorék tuti nem végez ilyen munkát. Tapasztalatból mondom. Nos akkor füleljünk… hm… ordítások sikolyok nyöszörgések halálhörgések. Határozottan vannak itt még rajtam és a cella társamon kívül más rabok, akik mint én haldokolnak. Drága sorstársaim úgy hallom nektek jobb kínzó mester jutott. – lassan oldalra fordította a fejét – Ó! Nem is gondoltam volna, hogy itt ilyesmit is láthatok. Igazán Múzeumba illő darab a Nürnbergi vasszűz. Micsoda kis kiállítás van itt kínzóeszközökből. Ez is csak azt mutatja mekkora pancser ez a gyökér a sarokban. Kedvére válogathatna erre mit választ? Ezt a kardot! Drága fiam kreativitásodnak nincsenek határai! Hm. Úgy hallom valaki jön. Akkor én most eljátszom a nagy halottat… - azzal fejét visszafordította és lelógatta szemeit, pedig résnyire tartotta csak nyitva. A léptek zaja, pedig csak erősödött majd a cella ajtaja hangos nyikorgással kinyílt. Egy magas és kopasz férfi jött be, rajta aki igencsak jó erőben lehetett méretei alapján. Először az oszló hullához lépett majd leszedte láncairól. A holttestet és a hozzá tartozó végtag maradványokat és belsőséget szép lassan egy fekete zsákba pakolta. Majd szemei a könnyedén hullának nézhető férfi vándoroltak majd onnan a sarokban alvóra. Megrázta a fejét és dünnyögött valamit. A láncon lógó férfihoz sétált majd kirántotta testéből a kardot, és a földre dobta. Majd megszabadította a láncaitól is. A zsákot a hátára dobta, mintha csak valami puttony lenne. Majd markos kezével megragadta a hullának titulált férfi pólójának a nyakát és lassú léptekkel elindult. A vonszolt férfi „utazásuk” közben, pedig figyelte hogy az egyes cellákban mi is zajlik.
- Ó! Micsoda szemet gyönyörködtető látvány! Az emberek ugyanúgy vannak láncra verve és fellógatva itt, is mint a mi kis cellánkban. Négyen vannak kettő, kínoz, kettőt meg kínoznak. De úgy látom, itt azért jobban figyelnek, arra hogy minél fájdalmasabb legyen az ember halála. – baloldalon az egyik kínzó páros a macskakarom gyötrelmeivel ismerkedtek meg – Érzed már ugye? Ahogyan a húsod szép lassan foszlányaira szakad? És mire észbe kaphatnál már le is szakadt a csontjaidról. Halálod oka vagy nagy vérveszteség lesz, vagy elkapsz valami cuki fertőzést. De végül is te jobban járhattál, mint a barátod. Szegénynek a nyúzás jutott. Ahogy elnézem túl, vagyunk, azon hogy hátát felpuhítsuk. A botok és korbácsok nyomai gyönyörűen megfigyelhetőek. Drága kínzómestered most ejti a hátadon a vágásokat. Először vízszintesen majd függőlegesen. Elhiszem, hogy fáj, van is miért ordítanod barátom! De hidd el nekem. Sokkal rosszabb lesz, ha belekapaszkodik a hátad cafatjaiba, és erővel fogja letépni rólad. Vagy az elszenvedett fájdalomtól vagy a vérveszteségbe pusztulsz bele. Lássuk a jobb oldalt. Hm. Cséplőlánc? Ú! Hát a te helyedben sem lennék. Cudarul feldíszített korbács ez ugye érzed? És meglehetősen puritán. Talán te jártál a legrosszabbul. Borotva éles és lapos és ovális láncokból áll. De a te esetedben van más is. Hegyes… éles szélű… levélformájú… fém pengék… összefonva egy olyan lánccal, ami négy jókora vascsillagban végződik. Hát ez aztán fájhat. Az eredmény súlyos, véres zúzódások. De úgyis belehalsz. Lássuk a társadnak a fejtörő jutott. Az áll az alsó támasztó-korláton pihen. Az a rögtönzött fejfedő, pedig egy csavar segítségével szép komótosan szorítja lefelé. Sírj, csak amíg megteheted. Már látom is, ahogyan a fogaid belepréselődnek az ínyedbe és az állkapocscsontjaid összetörnek… a szemeid kiugranak az üregükből majd tört koponyádon keresztül az agyad spiccel majd mindenfelé. Hm. Itt már egy cellában csak egy kínzó és egy kínzott van. Nos lássuk előbb a jobb oldalt. Jaj! Világtalanná tevés. Hát öcsi, ha jót akarsz, ne mozgasd a szemed. Mit raktak a szemhéjad alá? Parányi szegecseket vagy kavicsokat? Le van már varrva a szemhéjad ez a legrosszabb rész. Szerintem, már te is tudod, hogy a legkisebb szemmozgatás milyen pokoli kínokat szabadít fel a látószervedben. A látó idegeid úgy szétroncsolódnak, hogy megvakulsz… szörnyű sors az ilyen. Hűha! A túloldalon agycsapolás lesz, ha jól látom. Na fiam ez aztán kellemetlen lesz! Az orrlyukadba hegyes és vékony vasakat fognak verni. Méghozzá olyan mélyre hogy az agyvelőd az orrlyukadon keresztül fog a külvilágra ürülni. Na lássuk tovább. Nos erről haver lekéstünk. Akasztás volt de ez már halott itt bal oldalt. A tested súlya eltörte a nyakcsigolyádat. Kellemetlen érzés lehet. No lám! A jobb oldalon, pedig lefejezés volt! Nincs mit hozzá fűzni. A fej érzékeny búcsút vesz a testtől. És az a gonosz valami lehetett bárd vagy valamelyik penge. Nem tudom megmondani melyik volt a bűnös, most hisz minkét szerszám véres. Üres cellák. Gondolom, itt már takarítottál. Viszont onnan hallok ordítást. Méghozzá baloldalról! Te jó ég! A fűrész! Nem, nem a filmről van szó! Hanem a szétfűrészelésről. Kezeket hátrakötözni majd a lábakra hurkolt kötelekkel felhúznak egy gerendára. Rossz lehet így lógni. Na de te már nagyon jól tudod rosszabb az, ami ezután következik. Hisz te már tapasztalod, és teljes torokból üvöltesz! Pontosan a lábaid között kezdtek el fűrészelni és szépen haladnak egyre lejjebb. Lassan már a köldöködnél járnak. Szép lassan fokozatosan szaggatja a csontjaid szöveteidet. És tudod mi az aljas? Az, amiért fejjel lefelé lógsz! És ez csakis azért van, hogy az agyad vérellátása biztosítva legyen. Sőt! Így még a vérveszteség is csökken. Jól kitalálták mi? Túloldal! Hű! Villamosszék! Na most meg miért álltunk meg? Ó hogy a fene esne bele! Úgy belemerültem itt a kivégzések elemzésébe, hogy fel se tűnt hogy már egy jó ideje állunk, mert valakivel beszélgetünk.
- Rég láttalak Judeau!
- Nem volt az olyan rég Pipin! – felelte majd kisimította fekete tincseit az arcából – Látom kitakarítottad a cellát, amit kértem. Köszönöm!
- Ugyan már! Hisz ez a dolgom. Mellesleg azt már tegnap megcsináltam és a két vendégünk csak rátok vár. Bár az egyik meglehetősen hangos volt… - töprengett
- Remélem, nem vágtad ki a nyelvét.
- Dehogyis! Csak betömtem a száját.
- Ennek örülök! Amúgy ugye azt tudod, hogy a fickó, aki magad után húzol nem halt még meg?
- Micsoda? – vonta össze szemöldökét a férfi. Eközben a potyázó férfit kiverte a víz.
- Ezt nem hiszem el! Annyira, kicsire voltam már, attól hogy szép csendben kivérzek valahol erre a selyemfiú, kiszúrja, hogy baromira nem haltam meg! Hát ennyit a békében való kivérzésről! De honnan szúrta ki mikor nem is mozogtam? Nem értem… De legalább csupa szépet láttam ide jövet. Nekik meg most nyilván én leszek a szép látvány! - Közben Pipin elengedte a férfit majd letérdelt mellé, és jobban szemügyre vette.
- Igazad van! Ez tényleg él. Egész jól bírja, hogy nem is, ordított nem is sziszegett, pedig meg van még a nyelve. – morfondírozta
- Vannak ilyenek te is, tudod. Kérlek! Mutass valami szépet ennek a három zöldfülűnek. Mutasd, meg mekkora elhatározottság szükségeltetik ehhez.
- Meglesz! – bólintotta majd letérdelt a férfi mellé. Bal kezét a férfi mellkasára nyomta, hogy az ne tudjon mocorogni. Jobb karját, pedig a magasba emelte és elmosolyodott. Majd hirtelen a keze megindult és a férfi mellkasában állt, csak meg ahol pedig csuklóig elmerült. A férfi köpött egy nagy adag vért de ordítani már nem volt ideje. Pipin egy hirtelen nagy és erős mozdulattal rántotta ki a kezét a férfi testéből. Nem távozott üres kézzel. Markában pihent a férfi még dobogó szíve. Judeau csak mosolyogva bólintott az újoncok viszont tátva maradt szájjal bámultak.
- Akkor mi megyünk is tovább hasznos munkát Pipin! – szólt Judeau majd elindult nyomában az újoncokkal. Pipin újra hátára vette a zsákot, amibe beledobta az újonnan szerzett szervet majd a most már tényleg halott férfit maga után húzva, folytatta az útját. Eközben a kis csapat belépett a cellába, ahol két személy volt láncokra aggatva.
- Na szóval ezen a kettőn fogok nektek egy kis bemutatót tartani – szólt Judeau. Az újoncok, pedig lelkesen bólogattak. Közben mesterük az egyik láncra verthez lépett és kiszedte a tömést a szájából.
- A jó édes kurva anyátoknak tömjétek be a száját! – kezdte meglehetősen agresszívan
- Pofa be! – kiáltott rá
- Nekem egy taknyos ne ugasson! Ne lennének láncaim, szétszednélek! – folytatta mire Judeau csak elmosolyodott – Ne mosolyogj buzi gyerek! Mond meg hol az a kétajtós szekrény és beverem a pofáját! Mi, az hogy betömi a számat? Jogomban áll elmondani a véleményem!
- Jogodban és saját érdekedben áll, az hogy befogd a pofád! – válaszolta halálos nyugodtsággal
- Mert mi lesz, ha nem? Visszatömöd a számat? Elmondhatom, hogy kurvára nem félek! És szedd le rólam ezt a sok szart!
- Csúnya halálod lesz…
- Neked lesz csúnya arcod, ha átszabom azt a csinos kis pofidat, ha lejutottam innen. Mi vagy te? Kinek képzelitek magatokat a haveroddal? Valami rossz buzi páros vagytok? És mi ez az istentelenül büdös? Te meg a haverod valami rossz nekrofilok vagytok? Arra áll fel, ha hullát láttok? Erre gerjedtek aztán majd egymáson meg a hullán akcióztok? Ne nézzél rám ilyen szemekkel! Nem ijedek meg tőled! Most meg mit keresel a kabátodban? Ne előttem nyúlj magadhoz légy oly kedves! Nem szeretnélek leokádni!
- Elég volt belőled ennyi! – felelte még mindig halálos nyugalommal majd kabátja belső zsebéből előhúzott egy pisztolyt, amit egyenesen a férfi fejéhez tartott
- Ó baszd ki anyád! – szidta a férfi elkerekedett szemekkel. Ezek voltak utolsó szavai, amit még gyorsan el tudott hadarni mielőtt a fegyver elsült volna. A férfi fejét közvetlen találat érte minek következtében vért fröccsent kivégzője arcába is. A halott pasas feje hátrahanyatlott. Szája nyitva volt homlokán egy lyuk éktelenkedett, amiből vér folyt. A szemtanúk hatalmasakat pislogtak a látottakon.
- Golyó általi halál – felelte – gondolom senkinek, sem kell bemutatnom, részleteznem. Gyors és fájdalommentes halál. Na és most lássuk a kevésbé nagypofájú rossz életűnket, akin valami izgalmasabbat mutatok. Hisz itt az egyetlen gondot a ravasz meghúzásától való félelem jelentheti. Amit rajta fogok mutatni az nem lesz más, mint a kizsigerelés. – közben az áldozathoz lépett és egy kötél segítségével háta mögött összekötötte kezeit– Szakszerűen szólva, a hasfalon ejtett hosszanti metszés igazán mélyre hatoló tapasztalatokkal bővítheti ismereteinket. – újból kabátja belső zsebébe nyúlt majd elővett egy éles kést. Lassan és nyugodtan megejtette a vágást a delikvens hasfalán, aki hangos ordítással jutalmazta a mozzanatot – Régebben ezt az eljárást akasztással vagy felnégyeléssel kombinálták. Megjegyzem fontos, az hogy az áldozat keze össze legyenek kötve. Nem kellemes, ha állon vág így kifejezve, hogy nem tetszik neki, hogy felvágod a hasát. A másik része a dolognak hogy miért fontos hogy ki legyen kötözve vagy a mi esetünkben láncolva. Gondoltátok volna, hogy a felnyitott hasú áldozat kibuggyanó béltekervényeit tenyerén egyensúlyozva fogja magát, és haza ballag majd otthon a családtól illő módon, elbúcsúzik és csak ezek után, méltóztatik végre meghalni. Micsoda dolog lenne az ilyen? Most pedig rajtatok a sor. Hosszabbítsátok meg szenvedéseit. Matassatok kicsit a béltekervényei között, aztán ha meguntátok vagy meghalt, mehettek. – azzal kisétált a cellából és eltűnt a folyosón.
ﻱ
Két alak sétált végig a folyosón. Egy magas és egy tőle alacsonyabb. A folyosó végén, levő ajtón egyszerre nyitottak be és az irodában levő asztalhoz lépkedtek, ahol megálltak. Az íróasztal székben Koenma pihent.
- Köszönöm hogy eljöttetek! - kezdte
- Mik az újabb fejlemények? – kérdezte Yusuke
- Mutatok nektek egy felvételt, aztán szeretném, ha elolvasnátok három levelet.
- Levelek? – vonta fel szemöldökét Kuwabara
- Igen levelek de most kérlek, nézzétek meg ezt – mutatott a kivetítőre majd egy távirányító segítségével elindította a felvételt. A felvétel a tegnap történt mészárlást tartalmazta. Ahogy a felvétel véget ért a képernyő elsötétült Koenma pedig hátra dőlt székében.
- Ez… szörnyű – suttogta Kuwabara
- Valóban az – felelte Koenma majd kihúzott egy fiókot és a fiúk elé tett három megszámozott levelet. A fiúk figyelmesen végigfutották őket majd fejüket vakarva, néztek egymásra majd Koenmára.
- Észre kellett volna venni valamit? – kérdezte zavarodottan Yusuke
- Nem tudom. – sóhajtotta – engem leginkább az zavar hogy ezt a 3 levelet el tudták ide juttatni.
- Nem lehet, hogy a tartalomhoz van valami köze? – kérdezte Kuwabara
- Nem hinném, hogy a kulcs abban a témában lenne, hogy leírják a tegnapi mészárlást. Tudnak a szellemvilágról ilyen alapon azt is, tudhatják, hogy nyomon tudjuk követni azt, amit ilyen kiszámíthatóan követnek el.
- Hát nekem ez magas - nyújtózott Urameshi – Ezt a részét Kurama szokta csinálni a dolognak. Csak úgy mellesleg neki nem szóltál, hogy jöjjön?
- De szóltam.
- Akkor hol van? – tette fel a kérdést Kuwabara
- Azt én is nagyon szeretném tudni – sóhajtotta
- Ti is tudjátok hogy amióta az megtörtént teljesen más lett, és ami a legtipikusabb az, az hogy késik. – s alig fejezte be a mondatot az ajtó újra kinyílt és belépett rajta az említett Kurama
- Bocsánat a késésért! – szabadkozott majd az íróasztalhoz sétált
- Semmi gond kérlek, nézd meg ezeket a leveleket! – mutatott az említett papír darabokra. A fiú a papírokért nyúlt majd felvette őket, és olvasni kezdte. Koenma viszont elkerekedett szemekkel figyelte a fiút. Miután elolvasta a leveleket ezt a nézést szóvá is tette.
- Valami baj van talán Koenma?
- Mi történt a kezeddel? – mutatott Kurama bekötözött kezére
- Ó, hogy ez? Tegnap este ügyetlen voltam és elvágtam. – felelte majd letette a leveleket. Koenma lassan bólintott de erősen kételkedett, abban hogy a fiú igazat mondana de nem feszegette tovább a témát.
- És mi a helyzet a levelekkel? Rájöttél valamire?
- Nos azt hiszem – felelte
- És mi lenne az? – közben a vörös hajú letette egymás mellé sorban a leveleket
- Ha a levelek első sorát olvassuk – mutatott rajtuk végig – akkor egy rejtett üzenethez jutunk Mégpedig: „A bűnösök megérdemlik a halált!”. – a két fiú érdeklődve vizsgálgatta a leveleket és vállveregetéssel gratuláltak barátjuknak. Koenma viszont határozottan nem volt boldog. Tisztán emlékezett, amikor a felvétel végén a vezér karja megsérül…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
