- Miyu…? Ez lehetetlen! – pislogott Kurama. Miyu Kurama szemébe nézet, majd kitépte a kezét a fiúéból és készült volna elfutni, ha a többi fiú nem állja útját.

- Most pedig válaszolsz pár kérdésre Miyu! – mondta felocsúdva Kurama

- Igen? És milyenekre? – kérdezte a lány elszánt pimasz arccal.

- Például, arra hogy mit keresel itt?

- Valakit.

- Kit.

- Valakit.

- Ne szórakozz! – mondta Kurama és hangja megremegett a méregtől.

- Ha szórakoznék azt nem így tenném.

- Akkor hogy?

- Így. – mondta vakmerően Miyu és megcsókolta Kuramát majd két lépést hátra lépett. Pontosan alatta megjelent egy kis fekete lyuk ahonnan Chizumi emelkedett ki majd átkarolta Miyu derekát és vissza gyorsan lehúzta. Mire Hiei utánuk ugrott volna addigra eltűnt a lyuk.

- Hova a pokolba mentek ezek? – kérdezte Yusuke.

- Az Alvilágba. – mondta már szokott nyugodt hangján.

- Miből gondolod? – kérdezte Kuwabara.

- Onnan te félnótás hogy Mizuki is onnan jött.

- Minek neveztél kerti törpe?

- Félnótásnak.

- Elég legyen! – csattant Seriyu szigorú hangja. – Ha csak vitatkoztok, nem mentitek meg az anyóékat!

- Igazad van. – mondta Koenma azzal átjárót nyitott.

- Én is megyek. – mondta Seriyu ellentmondást nem tűrő hangon.

- Rendben. – egyezett bele Kurama. – De Botan és Koenma mellett maradsz.

- Rendben.

Mindenki átkelt az átjárón és a Bolondok erdejében értek talajt. Kurama közben átváltozott majd kisiettek az erdőből. Az erdő szélén megálltak, mert meglátták közvetlenül előttük Miyut, Chizumit és Mizawát. Mizawa addigra kinyitotta vámpír szárnyait és átkarolta húga derekát felszállásra készen.

- Idefigyelj Kurama! Most megválaszolom az egyik kérdésedet. – rikkantotta Miyu majd átváltozott…

Macska fülei nőttek, arca és haja nem változott szeme színe se bár kicsit mandulásabb lett és hajförgetege és ruhája alól egy macska farok kandikáltak ki, amelyen egy bíbor színű nagyméretű masnin aranycsengő lengedezett. Ruhája ugyan olyan lett, mint Kuramájé csak feketébe. Nyakában furcsa medál. A medál kör alakú volt. Benne egy macska karmos lábnyoma, körülötte egy kör és furcsa rovásírás. Homlokán egy tetoválás, aminek fogyó hold alakja volt.

- Yuko? Ez… hogy hiszen Kuronue azt monda, hogy meghaltál.

- Úgy jártam, mint te. De nekem akkora szerencsém volt hogy nem változott a kinézetem. De te még sem ismertél fel.

- Tudom erre nincs kifogás. De azt is hallottam, hogy engem kerestél, és akkor öltek meg.

- Igen.

- Miért kerestél?

- Akkor pont egy hónapja nem találkoztunk.

- Tudom.

- Fontos dolgot akartam mondani neked.

- Mit?

- Emlékszel? Volt egy közös éjszakánk. – itt Miyu arca kipirult szemeiből könnyek hullottak.

- Igen. Emlékszem. Életem egyik legszebb éjszakája volt.

- Arra az egy éjszakára pont egy hónappal beigazolódott a gyanúm.

- Mi?

- A te gyermekedet vártam…