Elérkezett a csata napja. Sötét borús idő volt. Akárcsak Yusukéék kedve.

-          Ilyen időben ,hogy fogunk harcolni? –kérdezte Yusuke csöppet sem vidám hangulatban.

-          Te csak ne aggódj e miatt. De az viszont jobbanfoglalkoztat, hogy mekkora serege ven a GDSz-nek és, hogy elbánunk-e velük. –felelte Hiei.

-          Nyugi. Van egy kisebb seregük. –toppant be Kithara.

-          Honnan tudod?

-          Mondjuk úgy, hogy egy kicsit kémkedtem. Épp, hogy nem kaptak el. A helyzet az, hogy hatalmas seregük van amit öt elképzelhetetlenül iszonyatos erővel rendelkező druidák vezetnek. Valószínű, hogy ők a GDSz vezetői. Ugyanis a többit kinyírtam. Mindegy, a lényeg az, hogy nem lesz könnyű dolgunk velük szemben. Na meg, a seregük minden tagja legalább olyan erős, mint Kuwabara. Csak az egy ment meg minket, hogy nem tudják hárítani a villámgyors csapásokat. Ennyi. –fejezte be a lány.

-          Szóval nagyon erősek. -suttota Kurama- És mégis kb. mennyien vannak, Kithara?

-          15 millió körül. –válaszolta a fél-druida.

-          Hogy mennyi?! –csattant fel Yusuke- De hát nekünk csak egy fél-millió fős hadseregünk van. Most már biztos, hogy meghalunk. –hajtotta le a fejét. Arcát kezébe temette.

-          Még mindig van remény, Yusuke. –suttogta Kithara. De ő se nagyon tudta, hogy igaz-e. –Na jó, azt hiszem, hogy én most egy kicsit kimegyek levegőzni. –s azzal otthagyta a társaságot.

Próbált megnyudogni. Hiáab, nem volt semmmi amivel megnyugtathatta volna magát. Az-az öt druida is bőven elég volna ahhoz, hogy szétszedjék őket. Át kell változnia. Muszáj. Így visszanyerhetné az erejét. Nincs más választása.

   Eleredt az eső. Vihar támadt az esőben, ami nem csak a harcot fogja akadályozni, de még azt a csöpp, sovány esélyüket is elveszi a GDSz ellen. Lassan, óvatosan levette a gyémántot a nyakából. Testét sötét aura vette körül. Sa szél immáron egy hosszú, fekete hajkoronát fújt.  Arca sötétbe borult. Éjnél is feketébb tincsei arcába hullottak, eltakarva az egyik szemét. Csakhogy így is tökéletesen látott. Szemei vérvörös színt váltottak.

  Hűvösen tekintett le a világra, arcáról az a vékonyka, ritka mosoly is lefagyott. Bekormányozta magát Yusuke várába. Amikor belépett az előcsarnokba Hokushin megakarta volna állítani. De amikor Kithara ránézett, hideg, vérvörösen csillogó, pengevékony szemeivel Hokushin mintha kövé dermedt volna. Torkára fagyott a szó, amit fenyegetésnek szánt, arca elfehéredett, kezei remegni kezdtek. Majd elrohant.

-          Ostoba. – jegyezte meg fagyosan Kithara. Valamennyire tudta irányítani tetteit, szavait. De ez sok energiát vett igénybe.

Belépett a szobába, ahol Yusukéék voltak.

-          Kithara hol van a…? –kezdte volna Yusuke amikor megpillantotta lány vérfagyasztó tekintetét. A fél-drida nemszólt semmit, majd végül leült. És úgy tett minha nem is venné észre, hogy mindenki őt bámulja, Kuramán kívül

-          Hát újra itt, Jousshamy. –vigyorodott el a rókadémon. Kithara felé fordította ijesztő vérvörös szemeit, de Kurama nem ilyedt meg.

-          Mit akarsz ezzel? –kérdezte a lány vérfagyasztó hangon.

-          Csak csodálom, hogy még nem öltél meg. –válaszolta a fiú.

-          Próbálom kontrolálni magam, úgyhogy jobb ha nem húzod ki a gyufát. –vetette oda hűvösen a lány.

-          Ebben az alakodban akarsz harcolni? –szólalt meg Yusuke hirtelen.

-          Miért? Tán zavar? –kérdezte Kithara, de olyan kegyetlen és rideg arckifejezéssel, hogy Yusukének torkára fagyott a szó, amit válasz képpen szeretett volna eljutattni Kitharahoz.

-          Ne..nem, csak kérdeztem… .-jött a foghíjas felelet a remegő Yusukétől. Annyira megrémítette, hogy meg sem tudott szólalni. Félt a lánytól, de inkább a benne lapuló gonoszságtól. Hiszen Kitharanak olyan fagyosan cseng minden így kiejtett szava, hogy még a vér is megfagy benne.

-          Mindegy. Menyjünk, mert a Gdsz egy félórán belül elér bennünket. –szólt Kurama.

S azzal elindultak kifelé. A vár tornyain már helyet is foglaltak a nyilasok.Kithara is épp arrafelé tartott amikor megtopant és hátranézett hajmereszstően ilyensztő, vérvörös szemeivel, majd egy könnyed előreszaltóval felugrott az egyik bástyára.

Majd amikor felért ismét körülvette a sötét aura. A nyilasok mintha kissé megjedtek volna tőle, de majd nagy bátorsággal mellé álltak. Kithara üres tekintettel nézett rájuk, s azokat mégis megrémítette még ez az ártatlan, üres tekintet is. Majd előre emelte tekintet, s már meg is pillantotta a GDSz hatalmas, fekete seregét. Több hónapon keresztül, megállás nélkül meneteltek, s mégsem tűntek fáradtak. Nem is voltak azok. S a  narancson emelkedett sziklákat elöntötte a fekete sereg. Ledtöbbnek vérvörösen izzó szemeik voltak. Később felharsant az a rémisztő süvöltés, azok a hajmeresztő vijjogások amik most örömüket fejezték ki. Hogy végre szétszaggathassák ellenségeiket és elfoglalhatják majd az emberek világát. Egyre közelebb értek, fenyegetően hatalmas energiát árasztva magukból.

   Yusuke még jobban megrémült mint Kitharatól, amikor nincs rajta a gyémánt. De nem ő volt az egyedüli. Mindenki elkerekedett szemekkel bámulta a hatalmas sereget. Amely most támadni. Lecsap rájuk és nincs menekvés.

  Pendültek az ílyak és a nyílak ellenfelükbe csapódtak. Volt kikről ártalmatlanul lehullott a nyíl. De volt amely célba talált. Többek közt Kithara tűzes nyilai, melyek égető fájdalommal hasítottak ellenfelükbe. Sokan éles visítással törtek meg, de ez édes kevés volt a győzelemhez. Mert ekkor elérték a várat. Yusuke telitorokból ordította a rohamot. A közös sereg engedelmeskedett neki. Hiei kezében fellobbantak a fekete lángok és egy hatalmas tűznyalábot zudított a fekete seregre, s azok fülsükettő sivítással törtek meg. Yusuke sem egy vérszomjas démont küldött a pokolra Rei-Gunjával. Kuwabara pedig egyenest a fekete hadsereg közé vetette magát szellemkardjával. De Kurama sem maradt utolsó a GDSz embereinek mészárlásában. Rózsaostora szinte égett a sav-szerű fekete vértől ami a GDSz embereiből tört fel amikor lecsapott az ostorral. Kithara pedig a bástya tetejéről csak úgy zúditotta a tűzes nyilakat. Ám Mukuro és Koennma is megtalálták a megfelelő helyüket és bizony nem kis számban írtották a rosszindulatú démonokat.

    Felharsant a magabiztos örömkiáltás Yusuke emberei között, pendültek az íjak, sivítottak a démonok és az a hatalmas energiahullám sem volt halkabb amit Mukuro küldött a vérszomjas hadseregre. De ez még mindig kevés volt, ahhoz, hogy legyőzzék őket. Több millióan voltak és akár a halál katonái zúdultak az ellen a kevéske ember ellen ami Yusukéékat pártolta.

  Kezdett eldurvulni a harc. A kis hadsereg kezdett egyre fogyatkozni. A GDSz emberei látták, hogy mily részeges örömkiáltásokkal mészárolják embereiket, s már nem érdekelte őket semmi a győzelmen kívül. Egyre csak fogytak Yusuke, Mukuro és Koennma közös serege. Hiei látta mi a helyzet ezért megidézte a fekete sárkányt. Ami ugyan nem kevés vérszomjas démont nyelt el, de ez még mindig kevés  volt a győzelemhez. Kithara is látta, hogy mi a helyzet ezért ő is megidézte a sárkányát és egyenest a fekete sereg közepébe küldte, hogy barátainak még véletlenül se legyen bántódása a barátainak. A démonok mintha egy kicsit megjedtek volna és hátrálni kezdtek, de a sárkány végzett egy részükkel. Az öt Druida csak állt az egyik sziklán és mereven figyelte a lent harcolókat. Kithara pedig levette magát a seregbe és fekete kardjával itt ott lecsapott. A druidák látták mi a helyzet ezért bekapcsolódtak a harba. Az egyik rögtön Kithara felé vette az irányt és harcolni keztek, ahogyan Yusukéék is. Csak Kuramának nem jutott ellenfél. Az egyik druida Mukurora támadt helyette. Kuwabara részeg és hiú kiáltásokkal csapott le a druidára, de az leverte és súlyosan megsérítette. Kuwabarának nem sok eséje maradt a túlélésre. A druida megadta a kegyelemdöfést. Yusuke meglátta és nem figyelt oda akkor amikor a druida akivel harcolt kihasználta a pillanatot és beledöfött Yusuke szívébe, s az megtépászva, még egy utolsó ajkaira fagyott végkiáltásra nyitott szájjal hullott porba. Hiei úgy cikázott ellenfele körül akár egy villám. S az elvigyorodott. Hiei épp lecsapni készült amikor hirtelen a druida magasba emelte a kardját, s ezzel átdöfve Hieit. Kinek szemei elkerekedtek, szájából nagy mennyiségű vér tört fel. Mukuro viszont már keményebb fából volt faragva. Könnyen hárította a druida csapásait, míg az látta már, hogy hiába minden erölködés a magasba ugrott és nekifogott Ysusukéék seregének pusztítását.

  Kithara látta, hogy mi lett bartátaival. Szemei elkekedtek és teljesen megbénult. A druida ezt ki is használta és belédöfte fegyverét…