Ekkor Kithara maga elé néz, s döbbenten látja, hogy vér csöpög belőle. Kurama felfigyelt, de mire szeme elért a túlsó határra, már késő volt. Meredten állt a véres harci téren, s nézte amint társai vérbe fagyva feküdnek, holtan. Csak ő maradt életben. Kis fény a végtelen sötétségben. Nincs hova meneküljön. Semmi esélye. Sápadt arcát méreg öntötte el. Gyilkos növények támadása éppen, szívtelen ellenfél. Semmi esélye. Ezreket kaszabolt másodpercek alatt vértől csöpögő rózsa-ostorával. Egyik ellenfele hátulról közelít, s ily módon könnyítve a halált neki.

Búcsút vett a világtól, bucsút vett végképpen. Búcsút vett az élettől, s elaludt örökre.

Csillogó zöld szemét többet ki nem nyitotta, hosszú vörös haját szél többé nem fújta. Csak a

vér csordogált, hosszan végig testén, s csillogása keserves halált jelezvén. Vérben száradt

teste fény mellett feküdt, örök sötétségben sárga fény terült. Egy fekete rózsa, mely lángolt de nem égett, egyetlen meleg fény, a halál hideg sötétjében. Könnyed szirmai a halottra borult, s egy csillogó vércsepp mely rajta volt a fiúra hull. Mintha a rózsa sírt volna, s könnyei vörös gyöngyöt alkotott volna. S a nap fénye akkor már a véres csatamezőt mosta, sárga csillogó fénye a holttestekre hullta. Kialudt a láng, de a nap még világított. Kialudt a remény, mely régen Kithara volt.

The End

Hamarosan

…

Fekete Rózsa II.

Harc az emberiségért

…