Nos, remélem nem fog senki megkövezni azért, mert  Hiei nem ugrott azonnal Yukina karjaiba és nem mondta azt, hogy „Szia drága Yukina, én vagyok a bátyád”, Kurama és Hiei nem bőgtek kórusban, nem is hoztam őket össze, egyikből sem csináltam buzit, és Kurama-t nem hoztam össze Botan-nal sem. Meg hasonlók. Hát ez nem az én stílusom. Próbáltam a régi szereplőknek megtartani az egyéniségét, személyiségét, és az új karaktereket izgalmasra írni. Remélem ez sikerült.

***

1.    Fejezet

/Prológus/

Két év telt el azóta, hogy Yusuke Urameshi és két barátja elhagyta az emberi világot, és átmentek az Alvilágba. Yusuke az apjához, Raizen-hez, aki sajnos időközben meghalt, Hiei Mukuro-hoz, Kurama pedig Yomi-hoz szegődött. Megtörtént a viadal, ahol kiválasztották az Alvilág királyát, Koenma közölte Yusuke-val, hogy nem dolgozhat többé Szellem-detektívként, és Hiei kivételével – aki ott maradt Mukuro szolgálatában – mindenki hazament a saját világába…

Keiko örömmel köszöntötte kedvesét, s boldog volt, hogy újra láthatta. Úgyanígy volt ezzel Kuwabara és a többiek is. Bár Kurama nem értette Hiei-t, akinek még mindig eltökélt szándéka volt az, hogy Yukina elől eltitkolja, hogy ki is ő valójában.

Napok, hetek, hónapok teltek el eseménytelenül. Semmi harc, semmi komolyabb veszekedés, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy Kuwabara-nak és Hiei-nek jelenleg nem áll módjában összeveszni, ugyanis eddig nagyrészt kettejük szóváltásaiból kezdődött minden összeszólalkozás a srácok közt.

A városban mindenkiben teljes megdöbbenést keltett az, hogy Yusuke-ről és Minamino-ról két évig semmit sem lehetett hallani, és hirtelen egyik napról a másikra csak úgy előkerülnek. Főleg, hogy már eleve mindenki gyanakodott Yusuke miatt, ugyanis már furcsálták a sok különös dolgot a fiú körül: Elüti egy autó, meghal, majd feléled és éli tovább az életét. Napokig, hetekig nem lehet róla hallani, majd hirtelen újra felbukkan. Eltűnik se szó, se beszéd két évre, majd ismét előkerül.