[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Miután ezt megcselekdte, valamivel jobban érezte magát. A másik fiú közben csendben nézte barátja kűzdelmét a fájdalom ellen. Miután Kurama már meg tudott állni támaszték nélkül, lassan elindult a két alvó lány felé. |
Felsóhajtott. Majd nagy nehézségek árán talpra küzdötte magát de kénytelen volt megtámaszkodni a mellette elhelyezkedő fa törzsében, hisz nem szeretett volna elterülni a földön. keserű szájízzel vette tudomásul, hogy sérülése komolyabb mint sem azt gondolhatta volna. Pár perc mozdulatlanság után felegyenesedett és az égre nézett.
- Szép éjszakánk van...kár hogy esni fog - mondta miközben tovább kémlelte az eget - Azt hiszem el kellene innen vinni a lányokat. Nem hinném, hogy örülnének egy olyan ébresztőnek, amikor történetesen bőrig áznak az égi áldástól... - fejezte be mondandóját majd hátát a fa törzsének nyomta és mély levegőt vett. |
- Az a lány megsebesített, vagy rád dobott valamit. - Azumi felé bökött - Igazából nem tudom mert csak annyit vallott be hogy hibás abban hogy ilyen állapotba kerültél, de a testvéred hívott engem hogy segítsek. - most Kaylára nézett - Én meg gondoltam hogy nem nagyon gyógyulsz meg ha beléd nyomom a Fekete sárkányt, vagy a kardomat, ezért inkább Yukinára hagytam az egészet. - Kurama pislogott párat, aztán elvette a mellkasától a kezét.
- Rég láttalak. - jegyezte meg.
Hiei bólintott. |
- Neked is jó reggelt - szólt a vörös hajú majd nehézkesen felkönyökölt és egy fájdalmasat nyikkant majd egyik kezével a mellkasát kezdte dörzsölgetni. - Volnál olyan szíves kicsit felvilágosítani, hogy mi is történt? - megdörzsölgette fájós fejét - Nem emlkszem nagyon semmire sem... |
- Ugyan! - mondta Kayla.
- Ezek csak karcolások! -folytatta Azumi.
Yukina mosolyogva nézte őket.
- Mintha testvérek lennétek. - nevetett.
-ÉN? És Ő? - mondták egyszerre a lányok.
Amég arra vártak hogy Kurama fölébredjen, elég sokat beszélgettek és később már egymás vállára dőlve aludtak. Csak egy vörös szempár fénylett még mindig.
Hirtelen halk nyögések hallatszottak az ágy felől.
- ' Reggelt! - mondta Hiei mikor régi barátja meglátta. |
A sérült fiú a hótündér közbenjárása után már csak békésen szuszogott, korábbi szenvedéseiről is csak a külleme árulkodott. Közben a hótündér végignézett a két lányon.
- Ne haragudjatok, hogy megkérdezem, nem akarlak megsérteni egyikőtöket sem, de titeket ne ápoljalak le? - kérdezte szelíden mosolyogva |
/ Nem tettél tönkre semmit. Sőt. Szupi, hogy gyarapodik az írók száma :D /
- Ahogy elnézem, hamarosan magához is tér. - mondta egy kis szünet után a fiú.
- Remélem. - mondta Kayla. És kösznöm, hogy segítettetek. - nézett végig Yukina-n és Hiei-en
- Nagyon szivesen. - mondta a hótündér. - Hisz a barátunk. |
-Így - szólt pár perc múlva. - Most már csak pihennie kell. De hogy történt mindez? - kérdezte végignézve a jelenlévőkön. - Valaki megtámadott titeket? Ő sosem olyan meggondolatlan hogy harc közben ilyen sebet szerezzen.
Hiei a fal mellett állt Kaylára szegezve a tekintetét. Nagyon hasonlított az arca valakiéhez, akit már régóta ismert.
- Az már igaz hogy Kurama nem ennyire idióta.. - jegyezte meg végül, le nem véve a szemét a lányról.
Yukina közben Kurama homlokára tette a kezét, aztán a pulzusát is megnézte és megkönnyebbülve rázta meg a fejét, hogy ezen kívül komolyabb baja nincs a fiúnak, mikor Azumi alsó ajkába harapva, kérdőn nézett rá. Ezek után az ő azcán is ellágyultak a vonások, de mégis kicsit rekedten hagyta el a száját hogy: - Az én hibám. Ha én nem lettem volna ott akkor most semmi baja nem lenne. De mindent jóvá akarok tenni. A mesterem is erre tanított. Engedjétek meg.
- Hé.. nem tőlünk kell kérned - mondta Hiei kissé barátságosabb hangon. - Majd ha Kurama felébred akkor mondj el neki mindent. Biztosan megérti. - mondta miután ellépett a faltól és jobban megnézte barátja arcát amibe kezdett visszatérni a szín.
/remélem nem tettem tönkre semmi eltervezett dolgot/
Ayumi *csatlakozik* |
A lány csak bólintott majd elvezette a másik kettőt sérült báttyához. A hótündér nem késlekedett letérdelt a sérült fiú mellé és gyógyítani kezdte, míg a többiek feszülten figyeltek. |
Pár lépés után a fiúnak eszébe jutott, hogy ő nem is, de a Yukina viszont tud gyógyítani az erejével. Hirtelen viszafordult. Kayla csak nézett értetlenül, amikor Hiei megjelent az ajtóban Yukina-val.
- Hát ő minek? - kérdezte.
- Neki megvan az ereje a gyógyításra! - válaszolta a fiú. |
A lány lassan búlintott majd hirtelen eltűnt. Egy szikla szirten bukkant fel és az erdős tájat kémlelte.
- Lássuk csak - töprengett hangosan Kayla - Tudom, hogy valahol erre kell lennie, de hol is...?
Vett egy mély levegőt majd leugrott a szirtről és úgy fél percnyi zuhanás után talpra érkezve földet is ért mjad elindult az erdő mélye felé közben lázasan figyelte az utat.
- Itt kell lennie... Itt kell lennie... Itt kell lennie...Itt kell lennie... - motyogta - Itt kell lennieeeeee..... - nyújtotta el a szó végét. Történetesen annyira belemerült a kutatásba, hogy nem vette észre a földön elterülő kis mélyedést és szerencse vagy balszerencse folytán belelépett és hasra is vágott - A jó büdös franc.....ba - nyögte miközben feltápászkodott, bár mérge hamar semmivé vált, mivel is konkrétan ráesett a keresett ösvényre. Hamar össze szedte magát majd rohanni kezdett, arra amerre az ösvény vezetett. Pár perc rohanás után lassítani kezdett majd végül megállt. Előtte egy ház volt. Sóhajtott egyett majd lassú bizonytalan léptekkel elindult a ház felé. Megállt az ajtónál, vett egy nagy levegőt, majd bekopogott. 'Legyél itthon! Legyél itthon! Legél itthon!' mondogatta magában. Benn motoszkálást lehetett hallani, aminek következtében a lány gyomra görcsbe rándult. Léptek zaja után az ajtó nyikorogva nyílt ki. Az ajtóban eg fiatal fekete hajú, fekete ruhás férfi állt. Összehúzta a szemöldökét és eléggé furcsán nézett a lányra.
- Te... - kezdett volna bele, de Kayla a szavába vágott
-Kérlek! Könyörgöm neked, segítened kell nekem! Tudom, hogy nem érted mit keresek itt. Tudom jól, hogy nagyon nem kedvelsz, de kérlek könyörögve segíts nekem! Te vagy az egyetlen akire most számíthatok! Ígérem meghálálom, valahog, kérhetsz bármit, csak könyörgöm segíts! A bátyámról kuramáról van szó! Tudom, hogy engem nem kedvelsz, de neki jó barátja vagy. Ezért kérlek segíts...mert...tudod....szegény - szipogta - súlyosan megsebesült és... ha nem kap minél hamarabb orvosi ellátást...akkor...akkor...akkor egészen biztos hogy meghal... - csulkott el a végén a hangja. A fiú megrázta a fejét.
- Konkrétan meg akartam kérdezni, hogy mi történt veled, amiért - köhintett egyet - szóval kicsit sokat engednek mutatni ruhád foszlányai....de..... gondolom ez most rá ér. Hol van Kurama?
- Akkor...akkor te most segítessz? - csillantak fel a szemei és nem is foglalkozott az előbbi megjegyzéssel
- Minden jel arra mutat - sóhajtotta - Mutasd az utat! - Kayla bólintott majd megragadta a fiú karját és eltűntek.... |
A beavatkozás végeztével bazárták a sebet. Vastagon bekötözték, nehogy átüssön a vér.
- Szerinted mikor fog magához térni? - kérdezte aggodalommal Layla.
- Nem tudom. De el kéne vinni valahova, ahol megtudják gyógyítani. A kórház nem jöhet szóba. - kezdett gondolkozni Azumi - Van olyan ismerősöd, akinek van gyógyító ereje? Én sajna nem ismerek sok ilyen erővel rendelkező személyt. Nos?
- Hát ... Azt hiszem van.
- Akkor indulás. Menyj el hozzájuk és szólj nekik, ugyanis a bátyád nem szállítható ilyen állapotban. Én addig vigyázok rá. Tudom, hogy utálsz, de ez most Kurama életébe kerülhet. |
Közben Azumi egy határozott mozdulattal tépte le a fiú mellkasáról a ruhát és amennyire lehetőségei engedték megtisztította azt. Eközben kayla megtalálta a kést és most remegő kezekkel nújtja a nő felé aki fejével bólintott majd elvette az ezközt. Vett egy mély levegőt majd a fiú mellkasára koncentrálva megejtette a mély hosszanti vágást. A fiú teste megint csak emgfeszült a fájdalomtól bőre hideg volt és az újabb vérveszteségtől még fehérebbé vált. Azumi kizárva a külvilágot matatott a fiú mellkasában majd megtalálva a bűnös csontszilánkot eltávolította azt, majd Kayla felé fordult, aki hatalmas könnyektől csillogó szemekkel bámulta.
- Most figyel rám kérlek! - szólt nyugodtan - A táskámban kell hogy legyen tű és némi cérna. Kérlek hozd ide, össze kell varrjam a mellkasát. Ja és ha nem nagy gond csinálj még kamilla teát, szükség lesz rá
/mire jó a TV^^/ |
Az utsó (fehér) mondatot kérem figyelmen kívül nagyni!!!!! |
Ezt Azumi gyorsan észre vette. Faképnél nagyta lányt és a fiú felé lépett. Elkezdte az újraélesztést. Ami nem kis felháborodást keltett Kayla-ból az az volt, hogy szájból-szájba lélegeztette egy vadidegen nő az Ő bátyját.
- Mi az Istent csinálsz? - kérdezte felháborodottan.
- Épp az életét próbálom megmenteni. - mondta két lélegeztetés közben. - Inkább tedd hasznossá magad, és hozz egy kést a hátizsákomból.
- Hogy mit? Most megmenteni akarod, vagy Hara-Kiri-t játszani?
- Te hülye! Vért köp! Vagyis valami van a tüdejével. Ebben az esetben a legvalószínűbb, hogy egy törött borda felsértette a tüdejét. Fel kell nyitni a melkasát és eltávolítani a csontdarabot. Hozod a kést, vagy hagyod meghalni? - kérdezte, mikor látta, hogy Kayla nem monzdul. De amint rárivallott, már rohat is a táska felé.Azumi-t is meglepte, hoyg milyen gyorsan és zökkenőmentesen ment a "műtét". Elővette a kért "orvosi műszert" és még
/Még jó, hogy mindig nézem Dr. House-t. ^^ Te jösz "valaki"!/ |
Teste megfeszült sebei felszakadtak ajkai követelőzően kapodtak levegő után de mind hiába. Minden jel arra mutatott, hogy törött bordái ha nem is szúrták át teljesen tüdejét csúnyán megsebezték azt így tüdeje szépen lassan vérrel telítődött, aminek eddig csupán néhány árulkodó jele volt csupán. Verejtékben úszó teste tehetetlenül feküdt a földön és ajkai elhalóan tátogtak levgő után könyörögve, de amit kaptk az csak a tüdejéből feltörekvő élénk vörös kissé habos vörös borzadály volt. Azonnal közben járás nélkül minden bizonnyal néhány pillanat múlva minden szenedsének vége szakad. A halál láthatlan akrjai fonták körbe testét. Pár pillanat és nincs tovább. Teste elernyed nem feszül tovább kínzó fájdalomtól és gyönyörű szemit többé fel nem nyitja.
/Na szóval izé, úgy igazán semmi ötletem sincs,d e szeretem eljátaszni a haldokló szerepét, szerintem átveheted, emgölhet Kuramát vagy megmentheted rajtad áll, ha meg mented azt lehet tovább bonyolítani, ha teszem az Azumi kezdi el lélegeztetni szájból szájba, az esetleg kaylából egy nagyobb féltékenyésgi rohamot válthat ki, vagy amit akarsz. aztán pörgethetjük, ahogy jól esik, csak szegény olyan rég feküdt maga tehetetlenül, nem hagyhattam ki hogy ne lökjem a halál ölelő karjai felé ^^ / |
Hajrá "valaki"! Úgy néz ki, már csak mi ketten vagyunk, akik ezt folytatják. Akkor pörgessük fel. Kezded? Vagyis folytatod? |
Miközben a két lány egymással beszélgetett a sérült Kurama teste fájdalomtól görcsbe rándult, ami mellé egy halk nyöszörgés hallatott, majd elkezdett vért köhögni.
/Nem váltom meg ezzel a mondattal a világot csak történjen már vele is valami^^/ |
(Látom, hogy már jópár hónapja nem ír ide senki. Na akkor átveszem a fonalat, ha nem baj)
- Nem kell aggódni. Nem tervezem, hogy megölöm. Menyj nyugodtan fürdeni. - mondta Azumi.
- Eddig nem úgy vettem észre. - emelte fel hangját Kayla.
- Bocs, de ne feledd, hoogy megmentettelek azoktól az izéktől. - mondta, s a szinte fehér haját összefogta hátul. - Amugy mi volt a tervük veled? - váltott valamivel barátságosabb hangnemet.
(új vok. Leila vagy Genkai néven futok)
|
-Már megint te? - amikor odanyújtja neki a teát kilöki a kezéből. - Semmi közöd nincsen hozzám se, és remélhetőleg a bátyámhoz se. Nem kellett volna beleavatkoznod semmibe, és nem vagyok köteles neked válaszolni.
Miután ezt elintézte a bátyja felé fordul és lecseréli a kötéseit.
- Ne felejtsek el új ruha után nézni, lassan már alig van valami rajtam -gondolja. - Jahj bátyus...mi folyik itt? Mi volt ez az egész? Bárcsak jobban lennél már végre......-felsóhajt. Azumira tekint, még nem is volt ideje jobban szemügyre venni őt. Majd magára néz.
- A legújabb divat: Összeviszzsa tépett szoknya össze-vissza tépett felső, ahol épp nincs ruha ott szép vörös csíkok illetve további sebek, tökéletesen összeborzolt haj, és biztosan bűzlök is. Király.
Feláll, leporolja magát, odalép Kuramahoz és őt is megnézi.
- Hajtupír, kosz, tépdesett ruha, sebek...mintha csak magamat látnám. El kéne menni megmosakodni, de amig te nem vagy rendben édes bátyám, nem tudok én sem elmenni. Nem hagyhatlak itt egyedül-az egyedül szót furán kihangsúlyozza, szinte tudomást sem vesz Azumiról.
(Nihao....hai.....este van....késő van...álmos vagyok...Kayla nem tudott jobbat összedobni.Gomen nasai.Oyasumi nasai!) |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés