[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Azumi megfordult a hangra és arcáról le is olvadt a mosoly mikor látta hogy nem Kurama van ébren.
- Csipkerózsika kisasszony, a teája készen van! Ha méltóztatja idetoni az értelmesebbik felét akkor akár még kaphat is belőle! - mikor látta Kayla nem bír megmozdulni sóhajtott és elővett mégegy bögrét és teli forró teával átnyújtotta a lánynak. - "Az az áldott jó szívem" -gondolta. - A bátyáddal fogalmam sincs hogy mi történt, de mivel én okoztam a bajt, úgy gondoltam okosabb ha itt maradok segíteni, de az utóbbi beszélgetés Veled, meggyőzött róla hogy jobb ha eltűnök a fenébe. De egy kérdésmre válaszolj: kik voltak azok a gyökerek akik megtámadtak? - furcsa volt, eddig nagy szemei össszeszűkültek és más volt a beszéd modora is. Mintha két énje lett volna, amiből a komolyabb, hidegebb tört volna felszínre. |
Felébredt, kinyitotta a szemét, és megpróbál felülni, de a fejébe hasító éles fájdalom miatt nem tud, ezért inkább visszafekszik. Pár perc múlva már tökéletesen lát és hall. De szinte semmire sem emlékszik.
-Öhm...Mi történt?...
/Bocs, csak rögtönöztem, mellesleg....Ayusom :T_T//
Kayla voltam |
Én szívesen átveszem ÍKurama szerepét. |
sziaszitok!
sajnálom, hogy nem tudok feljönni sokszor, de a gépemet elvették, és nem kapom vissza egyhamar...
szeretnék mindenkit megkérni, hogyha akarja, átveheti tőlem Kurama karakterét, nekem nem lesz rá időm. ha majd egyszer visszakapom a netem, folytatni fogom, de ilyen állapotban.. mégegyszer bocsi mindenkinek!!
by: Matsuo Ayumi(ezüst róka) |
sztem nem érdemes egy bizonyos karaktert alakítóra várni,,, ki tudja jár e még erre, minden vállalkozó szellemű átveheti a helyét és akkor még haladni is lehet.... |
Mit is szokott ilyenkor mondani a mester? - kérdezte magát és mepróbálta felidézni összeszorított szemekkel: "Mindig legyél optimista... de most mond meg nekem... hogy hova lett a sajttortám?! " - Megvan! Meg kell mondani hogy hol van Kurama sajttortája!...Hogy lehetsz ennyire hülye Azumi?! - öklével kicsit beleütött a saját fejébe. -... Szóval: legyünk optimisták!... és ööö... - végigjártatta a szemét Kuramán majd kezébe vette a fiú hideg kezét és megkereste a pulzusát. Fölösleges volt mert a fiú egész keze lüktetett, de az eszméletvesztés ellenére nagyon gyorsan. - A pulzusa gyors és a keze hideg.. - most a fiú homlokára tette kezét amiről lehúzta a kesztyűt. - De a homloka meleg. Ilyet még nem láttam! - Most Kaylát vette kezelésbe. - Csak simán elájult. Most pedig választanod kell Azumi: vagy megoldod hogy mi történt Kuramával vagy felkelted ezt a lányt és halgatod a szidalmait... Előbb lőném fejbe magam minhogy az utóbbit válasszam! Úgyis felkel magától! - felpattant. - NOSS! Akkor ez el van döntve! - a kis táskájából elő vett egy kulacsot meg egy zsebkendőt. Pár perc múlva a testvérek már egymás mellett feküdtek egy fa árnyékában és Kurama homlokára a vizes zsebkendő simult. Azumi körülnézett az erdőben.
- Hogy lehet ilyen lepusztult helyen élni?! Ugyan mi a fenét csináljak egy rakás kamillavirággal? Talán teát főzzek?...Ez nem is rossz ötlet! Mondjuk nyugtató teát, magamnak. Azumi, Azumi... abba kéne hagynod a magadhoz beszélést. De akkor mégis kivel beszéljek? El kellett vona fogadnom amikor Wind felajánlotta hogy a partnerem lesz. De nem! Én önfejű vagyok és mindent egyedül oldok meg! - monológja közben egyre belljebb haladt az erdőbe különféle gazokat szemlélve. Aztán 10 perc gyaloglás után megtalálta amit keresett. - Ez lesz az! - a szeme felcsillant majd a növényt gyökerestül kitépte és szinte olyan gyorsasággal mint Hiei visszasietett a testvérekhez.
A tűz lángja már vígan lobogott amikor Azumi visszaért egy újabb túráról amit a viz felkutatása végett kezdett, mivel a kulacsa tartalmának a felét megitta és a másik fele meg ráment Kurama borogatására.
- Csak valami üst szerűség kéne amiben el tudnám készíteni az ellenmérget..hm... - halkan nevetni kezdett és pajkos mosollyal elővett a kis táskából egy kapszulát. Mutató és középső ujja közé fogta és mintha imádkozott volna a kapszulás kezét szemmagasságba emelte. Csak két ujja volt kinyújtva: amivel a kis csodaszert tartotta. Erős koncentrálás következtében kék fény villant fel és a kapszula eltűnt de helyette a tűz fölött takarosan felállított kis üst volt.
- Köszönöm anya hogy a génjeid miatt nem kell sok ezer kilós cuccot magammal vinni hanem ezeket a kis kapszulákat is át tudom változtatni, és köszönöm apa hogy miattad nem vagyok olyan ronda mint anya. -most szerzeményét vette a kezébe és óvatosan az összes levelet letörte róla majd új, megcsonkított valójában a vízbe dobta.
" Ez minden hatásos ellenméreg alapja. - Kuramára nézett. - A láz ellen rózsavíz és a sisakvirág keveréke és a hidegrázás ellen pedig aaa...öö...talán aaa..."- tenyerébe csapott.- Mégiscsak jó ez a hely! A hidegrázásra a kamilla a legjobb gyógyszer! Naah! Kérem ne tapsoljanak! Azumi már megint megoldotta a helyzetet! Csak össze kell őket főzni.
5 perces "kemény" munka következtében az üst tartalma már szépen átszineződve bugyborékolt.
(ez hosszú volt :p... nem lehetne valahogy berobbantani a többieket is? sajttorta 4ever!! nemtom hogy vannak-e de bocsi a helyesírási hibákért!) |
Elképedve néz a lányra. Nem válaszol neki majd meglátja bátyját.
- o...ONII-CHAN!!!!!!!! - könnyes szemekkel fut oda hozzá- Kurama... bátyus...
Amúgy is elég tépett szoknyájából leszakít pár darabot és bekötözi bátjya sebeit. De még mielött ráteszi a kötözést pár rózsaszirmot tesz a sebekre közben hallkan suttogja "Ne halj meg...Ne hagyj itt....Nem akarlak újra elveszíteni...Kurama.." Mikor abbahagyta az elsősegélyt gyülőlködő szemmel néz megmentőjére.
- Tudod... inkább ott haltam volna meg minthogy így lássam most Kuramat. MIATTAD!!!! - szemeiből egyre több könny tör ki. - Maradtál volna ott ahonnan jöttél - több már nem jön ki a torkán. Az idegességtől és a fáradtságtól bátyja mellé rogyik le és elveszti eszméletét.
[gonoszságos Kayla voltam] |
( neee4 lehet hogy megöltem Kuramát!!!!!!...bár Hieit jobban birom de neeeeeeeeeeeeeeeeem akarom hogy MEGHALJON.... aki jácca Kuramát gyorsan biztosítson be hogy nem öltem meg!) |
Hogy a francba is... - suttoogta döbbenten és gyorsan megkerülte Kaylát és valami vörös felé futott. "Add hogy ne legyen halott" Lerogyott a vöröshajú fiú mellett és elkezdte leszedni róla a köveket majd a hátára hordította. Kurama arcán folyt le a vér. - Kurama... - előhalászott egy kendőt és elkezdte letörölni a vért. Közbenmegrázta a fejét és megkeményítette az arcát."Azumi, hát nem te mondtad hogy Kurama erős? Igenis az, és nem hal meg egykönnyen! Tehát most sincsen semmi baja!ˇ" |
-Az mindegy! Csak siessünk.. csináltam néhány meglpetést a uraknak - a lányra kacsintott majd mgefogta a csuklóját és maga után húzta. Futva mentek végig a folyosókon. - Kurama miatt remélem nem aggódsz! Nem olyannak ismerem mint aki könnyen elbukik. Még ha ilyen gyökerekről van is szó! - a szeme felcsillant amikor meglátott egy apró fényforrást. - Remek. Éppen időben! - suttogta majd begyorsított és pár másodpercen belül már végtagjait nyújtóztatva szívta be a friss levegőt. Lekapta szájáról a maszkot és az órájára nézett. - 10.. 9.. 8.. 7.. 6.. 5.. egyébként Azuminak hívnak!..3..2.. 1 - hatalmas robbanás rázta meg a helyet és az erős szél felborzolta mindkét lány haját. - IGGEN! - a levegőbe boxolt. - Látod mester? - az ég felé fordította tekintetét és összekulcsolta a kezét. - A tanításod nem volt hiába való... mer a te kis Azumidból... TÖKÉLETES NINJA LETT!! - örömében ugrálni kezdett aztán meglátta Kaylát. - Ehehehehee - leállt az ugrálással és a hajába túrt. - Túl sokat beszélek.. ehehe... öm.. izé.. hogy hívnak?
(túl rikító volt... a hátteret elhagyom^^ )
|
(húúú de rég voltam itt..bocsi emberek. de most írok újra.)
Elkerekedett szemmel nézte az alakot, alig fogta fel hogy mi is történt.
- Ki vagy? - suttogta, és körbenézett a teremben.
~ nem... inkább megsem szólalok meg többet~
[ hát ez nagy folytatás volt=D Taps KaylanakXD] |
(a fene esne beléje!....hülye szín...ÁHH MEGVANN(én írtam az előbb is)) |
(boocsesz az előbb én írtam de mossá megvan a szín) |
(én nemnagyon voltam eddig benne ebben az izében ezér bocs ha valamit nem értek meg)
Nagy fény keletkezett és a teremben mindenki eldőlt és úgy tűnt hogy mind alszanak. Egy feketeruhás maszkos alak jelent meg Kayla előtt és kék szemével végigmérte a lányt majd elővette a kardját amiben látszólag semmi különleges nem volt... Csak egy fakard...
- Csukd be a szemed! - szólt és vágott a karddal... A következő pillanatban Kayláról leesett a kötelék.
-Most ne kérdezz semmit! Előbb jussunk ki! Az altatóm nem tart örökké! - egyik fehér hajtincsét kisöpörte a szeméből. |
felőlem akár most is, úgyis fel kell pörgetni a szerepet, és így legalább már ketten lesztek akik tudtok írni) |
/jaj, csajok, 1 kérésem lenne...betehetnénk Ayumit is a szerepbe? ha nem gond, azt is én játszanám, és ahogy Kayla mesélte, régi társa és barátja vok...de nem muszáj most, majd ha ennek a résznek vége...na?/
ezüszt róka |
/ehm bocs ...úgy látom rám vártok/
Akkor a tükörkör közepén Kayla áll, a tükrök ha jobban megnézzük a fényt vezetik és egy csillag formában. Kayla halál rémülten áll , de mást nem is nagyon tehet mivel minden tagja erősen oda van kötözve..
-Miért?Miért kellek pont én?......
Hamar besötétedett és a teremben csend és félhomály uralkodott. Kayla könnyezve állt, majd az égre nézett. A Hold szinte már fölötte volt.
-Jajj ....ne.....
Épp telihold volt, a tükrök már bevetésre készen voltak. Kay lehajtotta a fejét és a halálra számított.Felsóhajtott, majd visszagondolt felhőtlennek nem mondhatő gyerekkorára. De a Kuramaval és Kuronueval, nameg Ayumival töltött éveire.
-Kurama...alig hogy megtaláltam...el is vesztem....- gondolta magában , majd Kurama emlékét Kuronue régi szerelme vette át.
- Kuronue....az én kis fekete hollóm.....meghalt....pedig annyira szerettem.....sosem fogom elfeledni, hogy megmentett...és őt sem....Kuronue.....-ezt mind magában gondolja , majd kis mosoly jelenik meg arcán.
-Nah és Ayumi.....ő sem volt semmi...a legjobb barátnőm...és emlékszem...bele volt zúgva Kuramaba...emlékszem , amikor nagyon éhesek voltunk és egy kutyaszellemet összekevertünk egy nyúllal és azt üldöztük- kicsit jobban elmosolyodik.- és mikor Kurama , Kuronue, Ayumi és én Raizent akartuk kirabolni a fiúk meg azt mondták ha bemegyünk velük, ránk kenik az egészet..... meg amikor Kuronueval a patakban játszottam....és a végén elrepültünk a hegyekbe...Kurama meg Ayumival volt...és még engem vont kérdőre hogy hol voltam ilyen sokáig....jaj -majd felnézett a Holdra...- mindjárt.... |
tudtommal rátok várunk...de én biztosan :D /ez most mondjuk h lila, mer nem találom a színemet/) |
(Őőőőő, nem tom, hogy csak ránk vártok, vagy csak nem jön az ihlet, de ide is elkéne egy jóóó folyti...)
ezüst róka Ayu |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|